
A dolog különlegességét a molekuláris gasztronómia adta, azaz nem azt ettük, amit láttunk.
Ugyanis a spagetti fehér csokiból volt, és a tükörtojás sem a kapirgáló pipik tojásából készült. Talán csak a krémes hasonlított önmagára. Jól megtornáztattuk agyunkat és ízlelő bimbóinkat a következő menüsorral:

A Cascara (kávéhús tea) már szinte mézes édessége kiemelte az eper savait, frissességét, gyümölcsössége pedig kitűnően harmonizált magával az eperrel.
A fehér csoki spagetti állaga meglepően azonosult a durum spagettiével.

A filter kávé tisztasága, tükröződése a méz tortillához simult, míg savai a gyümölcsök savaival erősítették egymást.

A desszert megérkezéséig volt alkalmunk elemezni, megismerni az etióp kávé rejtelmeit annak megálmodójával. Az áfonya remek textúrával alapozta meg a felette tornyosuló kápia párlatos tojáshabot. A tojáshab kissé édesebb volt az én ízlésemnek, de ezen átsegített a kávé rendkívül harmonikus vonalvezetése.

Az est fénypontja (ebből fogyott a legtöbb repeta). Miközben a fogam alatt ropogtattam a rózsabimbót, arra gondoltam, hogy mikor is ettem ilyent utoljára, és közben néztem, ahogy a borszeszégő felett az apró lombikokban készültek a törökkávék. Ez maga a mesés kelet…

Érdekes párosítás. Általában nem ajánlanám, de ebben az esetben a sárgája mangó krémből volt, és ez így mindjárt más. Ennél a desszertnél volt a legnehezebb megerőltetni az agyamat, miszerint nem azt eszel, amit látsz! Egyéb iránt a fehérje is megfelelt a serpenyőből kikerült tükörtojásénak, kicsit nyúlós, tányérhoz tapadós. De az íze! Azt érezni kellett volna…

Aki csepegtetett kávét szeretne inni, időben kérje ki, mivel 8 óra a csepegési idő, viszont cserében olyan ízek oldódnak ki a kávéőrleményből, ami más technológiával nem. Ezeket mély ízeknek hívom. Ezek a mély ízek találkoztak az Ír kávés pohár alján található íz jegyekkel.
A desszertek és KV-k párosítása nem egyszerű feladat, de szerencsére a Lucky Cap hatalmas választéka alkalmat adott a feladat briliáns megoldására. Az ital erősítette a desszert ízét, azaz kontrasztban volt vele, vagy hozzásimult. Számomra a legérdekesebb a rózsaolajos krémes és a török kávé egymásra találása volt. Mint egy borostás férfi (Mustafa) és egy bimbódzó lány (Ashan) találkozása. Teljes mértékben a mesés keleten éreztem magam. A krém simaságát, selymességét nagyon kiemelte a török kávé durva, zaccos állaga.
Vendéglátónk „Zokni” (Hatvani László) filozófiája, hogy a szokványos dolgok közé mindig be kell csempészni valami különlegességet is. Hát ez sikerült!
De a sor még nem ért véget, folytatás következik ...
Forrás: http://kavekostolo.blogger.hu