Kávézó, és kávéház tesztek, bemutatók

Az idős vendég ekképpen festi le az Orczy századvégi életét (s nyilván korábban sem volt másképp): "Ezt a kávéházat úgy tessék megnézni, hogy milliárdok cseréltek itt gazdát. Ez volt a bőrbörze. Ebben a kis helyiségben a Balkán és a Nyugat, Bécs fogott kezet" volt nap, hogy egy nap alatt több árut vettem meg, mint amennyi ma az egész Magyarország bőrprodukciója. Megvettem egész Kis-Ázsia birkabőrét például... [Mára] itt mindenki tönkrement, mint a Löbl bácsi. Mit mondjak, 1920-ban még volt neki hárommillió dollár értéke. Ma ügynök... Örül, ha egy pár pengőt megkeres. Az volt a jó világ... amikor mindennap harminc-negyven falusi szekér állott be az udvarra..."

A "semmi különöset" nem kínáló polgári kávéházakról és a lakóhely szerint szerveződött, valamiféle szabályokkal és célokkal rendelkező, tehát félig-meddig egyesületként működött számtalan asztaltársaságról, melyek tagjai értelmiségiek, tisztviselők, iparosok voltak, keveset tudunk. Dokumentum, visszaemlékezés alig maradt róluk. Mivel foglalkoztak? Miről beszélgettek? Mennyi időt töltöttek együtt?
Az alábbiakban kettőt mutatunk be ezek közül, amelyek jól tükrözik a századfordulói, század eleji állapotokat.

Az egyik egy hosszú életű és igen népes budai asztaltársaság, amelynek történetét és szabályzatát elnökük, Benedek Sándor pénzügyminisztériumi osztálytanácsos adta ki 1896-ban. A III. kerületi Újlaki Első Magyar Asztaltársaság-ot 1881-ben alapította néhány újlaki polgár. Céljuk "jótékonyságot gyakorolni a szegény iskolás gyerekek iránt, s fejleszteni a társadalomban a magyar nemzeti irányt". "Ez utóbbi célkitűzés annál is érdekesebb - miközben jól jellemzi a régi századvég heves magyarosító törekvéseit -, ha rápillantunk a társaság valószínűsíthető nemzetiségi/felekezeti összetételét bemutató táblázatra, amely a nevek alapján oly vegyes képet mutat, mint a város egésze":

A névsorban feltűnően sok a névazonosság. "Egyes esetekben" apákról és fiúkról van szó, de testvérpárok is akadnak. A közös asztaltársasági tagság egyrészt jelzi a rokoni összetartozás erejét, másrészt pedig azt, hogy a társaság kor szerinti összetétele is egészségesen vegyes volt. Az idősebb nemzedék számára ez az utánpótlást, a társaság jövőjét biztosította, a fiatalok számára pedig nemcsak a »magukhoz való« fiúkkal való barátkozásra adott lehetőséget, hanem a felnőtt világba való beilleszkedést, az előbbre jutáshoz szükséges kapcsolatok kiépítését is segíthette."

Ide iktatjuk a tagok foglalkozását bemutató táblázatot, amelyben "magas rangú állami tisztviselők, gyárosok, igazgatók, orvosok, tanárok, gyógyszerészek és az összejöveteleknek helyet adó kávés (Güttler Vince) mellett a középosztály alsóbb rétegeinek képviselői és különféle iparosok is szép számmal szerepelnek".