

Ez az időjárás nemcsak a kávénövényeknek, hanem azt hiszem, a magyar testnek és léleknek is jót tenne; ennek hiányában viszont ihatunk egy csésze jó 100% Hawai Kona kávét. Abból is a legkülönlegesebbet: van ugyanis XF, azaz extra fancy, aztán F, mint fancy, #1, azaz egyes számú, és végül a premium minőség.
Aki még a négy minőségi fokozattal sem elégszik meg, annak ajánlható a Hawaii Kona Peaberry kávé, amely egy érdekes, ritka természeti jelenség, mondhatni mutáció eredménye: a termés 10%-ában két egymás melletti kávévirág összenő, és együtt növesztenek egyetlen piros kávécseresznyét, amelyben nem a szokásos két bab (egyik oldalt lapos, másik oldalt domború), hanem csak egy, gömbölyű bab van. Ez a rendhagyó, „rút kiskacsa”- szerű kávébab nem a selejtezőbe kerül, hanem jóval értékesebb, mint szabályos társai, mert íze, aromája intenzívebb, koncentráltabb – állítólag. A cikk megjelenésének időpontjában a Peaberrynek körülbelül 60 dollár a kilónkénti ára az interneten.

Míg a 19. században a Hawaii fülemüléknek azokat a teherhordó szamarakat nevezték, amelyeknek hangjára ébredt mindenki a kávétermelő vidéken, amikor a munkások felnyergelték állataikat, és az állati, valamint emberi erő kizárólagosan szolgáltatta a kávétermesztéshez az energiát, manapság egyes ültetvényeken a szüretelést is géppel végzik, sőt, a szín szerinti osztályozásra is van gép. A nagy tengerszint feletti magasság miatt a pörkölés jóval rövidebb idő alatt megy végbe, mint mondjuk Budapesten – így a Hawaii pörkölők, irígylésre méltó módon, a munkaidő végén beiktathatnak egy csésze finom, frissen pörkölt kávét!
Bizonyára emlékeznek Frei Tamás világjáró műsorára, mely által szélesebb körben vált ismertté a Fair Trade jelenségre, amely megoldást látszott nyújtani a kávéültetvényeken dolgozó munkások kizsákmányoltatásának világszerte fennálló problémájára. Az alapprobléma az volt, és sok helyütt még mindig az, hogy az ültetvényen dolgozók és a kávé fogyasztói között túl sok a közbenjáró, azaz nagy cégek képviselői, akik felvásárolják az árut, kávébrókercégek, élelmiszeripari konszernek, pörkölőcégek, forgalmazócégek, áruházláncok és kávézók. Közreműködésük nyomán a magas áron eladott kávé hasznának csak töredéke jut el a munkáshoz.
A Fair Trade gondolat, megszületése pillanatában a tökéletes megoldást látszott nyújtani – fogjanak össze az ültetvényeken dolgozók szakszervezetei, alakítsanak ki egy úgynevezett ko-operatív szervezetet. A Fair Trade rendszer viszonylag magas árat garantál nekik a kávéért, a haszon, amely visszajut a munkásokhoz, életkörülményeiken javít, nemcsak egyénileg, hanem a közösség szempontjából is: iskola, templom, csatorna épülhet a közösségnek.

Jogos a kérdés, hogy milyen más megoldás kínálkozik. Említsünk meg egy kiváló példát: a Sweet Maria’s Coffee Roasters, a kaliforniai Oaklandben működő pörköléssel foglalkozó társaság, mely honlapján hetvenféle zöldkávét kínál megvételre, megalkotta saját rendszerét a munkások megsegítésére Farm Gate Coffee néven: jelszavuk az átláthatóság és az igazságosság. 50%-kal, de gyakorta 100%-kal a Fair Trade által garantált árak felett vásárolják meg a kávét egyenesen a termelőktől, nincs közbenjáró cég, amely levenné a hasznot. Az ültetvényekre, többek között a hawaii Kona övezetbe, személyesen mennek el, és hosszútávú kapcsolatot, együttműködést alakítanak ki a termesztőkkel. Fő szempontjuk a minőség, folyamatos visszajelzést adnak a termelőknek az adott kávéval kapcsolatos tapasztalataikról. Még sok ilyen jó példát!
Tetszett a cikk? Olvasd el sorozatunk következő részét itt a Kávékorzón!
Illés Gyula
barista tréner