Porrá válik

Nyomtatás

laoszi tájkép laoszi kávéA laoszi kávé különleges, bár ezt a legtöbben Laoszban sem tudják. A titkos nemzeti kincs egyelőre külföldi kézben van. Van kávé? – kérdi a fáradt utazó a vadregényes Bolaven-fennsík végtelen kávéültetvényein. Kockás turbánja alól zavartan mosolyog a laoszi vendéglős: „Kafé? Bo mí.” Majd novemberben, szüretkor.


„Vang Nyaóban lehet kóstolni” – vezet egy segítőkész falubeli a Bolaven-fennsík kincsének nyomára. Az agroturisztikai állomásra csak kátyús földút vezet, apró bambuszfalvakon át. Mindkét oldalon kávéültetvények töretlen sora húzódik, magas, ernyős lombú robustaerdők és páfrányszőnyegben gubbasztó arabicabokrok. A kétórás zötykölődés után Vang Nyaóban csak vietnami vegyesboltra bukkan az utazó. „Kávé? – mosolyog az eladó, majd felnyúl a cukorkás kosárba, és elővesz két Dao Instant feliratú zacskót. – Van tejeskávé meg eperízű.”

„Egy alapvető szabályra hamar megtanított a munkám – magyarázza Bertrand Sallée 53 éves francia kávékutató a dél-laoszi Paksze városában. – Kávétermesztő országban botorság kávét inni.”

Sallée harminc éve járja agrártanácsadóként a világ kávéültetvényeit. Mexikóban, a karib térségben és Afrikában töltött fél élete után feleségével Laoszba költözött, hogy egy francia állami segélyprogram keretében megmentse a laoszi kávét. „Az utcán árult kávé égetett cukorral dúsított selejtből készül – tart ismertetőt Bertrand. – A jó minőségűeket vietnami uzsorások vásárolják fel szinte ingyen.”

Laoszban ez a selejtből készült népkávé is osztatlan sikert arat a külföldiek körében. Még az olasz turisták is elismerően bólogatnak, bár megjegyzik, hogy a laoszi kávé inkább az édesség kategóriájába tartozik. A laoszi fekete, a kafé dam alumíniumnyeles vászonzacskón átszűrt őrleményből készül, de jóval népszerűbb a sűrített tejjel édesített változat, a kafé nom. A kétdecis pohár közepéig ér a sűrített tej, azon úszik egy deci szénfekete kávé. Összedolgozva a hatása krémes, bukéja az égetett cukortól rumos.

laoszi arabika kávé„Aki ért a kávéhoz – mondja Sallée –, annak első pillantásra nyilvánvaló, hogy a Bolaven-fennsík a magashegyi arabica tökéletes termőhelye.” Laoszban a francia gyarmatosítás idején az arabica fajtát termesztették, ez lágyabb és zamatosabb, mint a keserű, bár koffeinban gazdagabb robusta. A második világháború óta azonban az általános gondatlanság és a szokatlanul kemény fagyhullámok kipusztították a bolaveni arabicaültetvényeket, viszont kiderült, hogy ezen a termőhelyen az igénytelenebb robusta zamata is egyedülálló.

Ma több mint 35 ezer hektáron termesztenek kávét – immár három fajtát: arabicát, robustát és libericát – a Bolaven-fennsíkon, és nagy léptekben folyik az erdőirtás az új ültetvényekhez. Páratlan minősége ellenére a laoszi kávét nem tartják nyilván a nemzetközi statisztikák, nem ismerik el a minőség-ellenőrző szervezetek, így a gazdák szegénységben tengődnek. Új-Guineával, Brazíliával vagy Etiópiával ellentétben, Laoszban nem sietnek kiaknázni az ország kincsét. A minőségi laoszi kávé java része vietnami kézben lévő instantkávé-gyárakban válik porrá.

A laoszi–vietnami Dao Hüang cég instantkávé-gyára voltaképpen a laoszi kormány és egy vietnami üzletasszony közös vállalkozása. A cég elnöke, a vietnami születésű Lüang Litdang Laosz egyik legbefolyásosabb embere. Laoszi beceneve, a Dao (Csillag), a laoszi kávé szinonimájává vált. Olyannyira, hogy a Bolaven-fennsík környékén az ország nevét (Prathet Lao) a helyiek gyakran csak így emlegetik: Prathet Dao.

Laosz legnagyobb kávéexportőreként a Dao Hüang 2007 első felében több mint 8 ezer tonna kávét szállított 16 millió dollár értékben – nyolcszor annyit, mint a teljes előző évben. Az áru zöme könnyen szállítható és raktározható, jó áron eladható neszkávé. Dao legfőbb terméke, a „3 az 1-ben” keverék mindössze tíz százalék valódi kávét tartalmaz.

Dao birtokolja Laosz legnagyobb kávéültetvényét is, összesen 250 hektáron. Saját tulajdonú termőterületeire inkább vietnami családokat telepít. A többi 35 ezer hektáron 23 ezer bolaveni kistermelő osztozkodik 1-2 hektáros parcellák formájában. Az exportált Dao Hüang kávé tehát szinte teljes mértékben a kistermelőktől származik. Tőlük Dao a leszüretelt kávé felét bérleti díj fejében veszi át, a másik felét pedig olcsón felvásárolja.

Szing úr 67 éves létére mindennap keményen dolgozik a robustaültetvényén. 450 cserjéjén tavaly másfél tonna kávé termett, amit az utolsó szemig a Dao Hüang vállalat vásárolt fel, kilónként 37 forintnyi összegért. Ugyanebben a faluban egy 19 éves fiú büszkén mesélte a HVG-nek, hogy 25 ezer forintnak megfelelő összeget kapott egy tonna szárított robustáért.

laoszi kávéfeldolgozásA novemberi szüret után kapott fizetség általában már az áprilisi újévre elfogy. Laoszban úgy tartják, aki újévkor szegény, az egész évben az marad, ezért jobb kölcsönkérni. Hitelt a kereskedők adnak – uzsorakamatra. Dao a kereskedői közvetítésével havi 20 százalékos kamattal ad hitelt a kistermelőknek. „Elég egy év – mondja Sallée –, és az eladósodott laoszi gazda már ingyen termeli a kávéját a vietnamiaknak.” Amikor Sallée ezt a laoszi földművelésügyi miniszter elé tárta, csupán ennyi volt a válasz: „Nem kell a parasztokkal foglalkozni. Fő a fejlődés.”

Bertrand Sallée viszont a fenntartható fejlődés híve. A bolaveni kávétermesztők általa létrehozott szövetsége (AGPC) a tisztességes üzlet jegyében működik. Bertrand hántológépekkel és ingyen áramot termelő vízturbinákkal szerelte föl az AGPC körébe tartozó 38 falut. Az AGPC most 2700 családot foglalkoztat, de közülük egyelőre senki sem szabadult meg a vietnami uzsorakölcsöntől. Az AGPC ezért kész hitelt nyújtani a gazdáknak – 20 helyett csupán havi 1 százalékos kamattal. „A kávétermesztők 65 százaléka a szegénységi szint alatt élt, amikor csatlakozott a projekthez – mondja Bertrand. – Most változtathatnak a helyzetükön.”

Nem lesz könnyű nemzetközi elismerést szerezni a laoszi kávénak – aggódik Sallée. „Az EU százával ontja a kávéra vonatkozó szabványokat, és a minőségellenőrök szőrszálhasogatók.” A minősítés megszerzése ráadásul csupán az első lépés. A laoszi kávénak meg kell küzdenie a nyugati importőrök bizalmatlanságával is. A megrendelő előre fizet, és nem szereti a meglepetéseket. „Kávéskonténerekben a trópusokról érkezett már bicikli, cipő és faláb is” – vázolja Sallée az európai tapasztalatokat.

Forrás : HVG