Kávéfőzők, kávégépek, kávékészítési eszközök bemutatói

Tehát a gyártó 1 bar-ra állítja a gépeket, a forgalmazóra vagy a felhasználóra bízva a vízhőmérséklet finomhangolását. Az új Giotto egy nagyon jól megtervezett rendszer: a módosított cirkulációs rendszerű E61-es fej és a hőcserőlős bojler hihetetlen összhangban van, ez azt jelenti, hogy nem igazán szükséges hűtő, öblítő csapolásokat eszközölni kávékészítés előtt. A legtöbb HX elven működő készülék igényli ezt, ugyanis a víz a hőcserélőben túlforrósodhat (felveszi a környezete hőmérsékletét), ha 10-15 percig nem csapolunk a géppel.
Esetünkben arról lehet szó, hogy a túlságosan felforrósodó vizet az E61-es fej -a nagy tömegének köszönhetően- „visszahozza” az ideális hőmérsékletre (a zuhanyrózsánál mérhető 92°C-ra, a csészében mérhető 85-87°C-ra).
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha fél óra elteltével odasétálunk a géphez, akkor nem kell hőmérsékletszörfözni vagy esőtáncot járni, hogy éppen elkapjuk a megfelelő vízhőmérsékletet, hanem egyszerűen felhelyezzük a szűrőtartókart a fejre és csapolunk egy szuper jó eszpresszót.


Persze az őrleményre és az adagolásra azért oda kell figyelnünk, ugyanis erre nagyon kényes a Giotto.
Azért ne essünk kétségbe, nem kell egyből egy Mazzer Robur-ért rohannunk, tesztelésem során egy fokozatmentesen állítható Iberital Challenge őrlő tökéletesen kiszolgálta a Giotto igényeit.
A saját ipari Gaggia őrlőm viszont fokozatonként állítható és amennyiben az ideális őrlemény éppen két fokozat közé esik, akkor az adagokkal szoktam játszani (érzésre elveszek vagy hozzáadok 1g-ot). Ez a Giotto gyári egycsészés szűrőkosarával nem egyszerű mutatvány.
A gép igényli, hogy a szűrőkosár rendesen felül legyen adagolva: törekedjünk arra, hogy a kar felhelyezésekor a letömörített kávépogácsa és a felsőszűrő (zuhanyrózsa) közötti légrés minimális legyen!
Ha túl kevés őrleményt teszünk a kosárba, akkor az átcsatornásodik, a víz utat talál a kávépogácsa és a szűrőkosár fala között, a kávé nem oldódik ki rendesen, ez a kifolyáskor korai kiszőkülésként jelentkezik: a kávé szőkén buzogva kezd el folyni, az íze gyenge és kesernyés lesz.
A kétcsészés szűrőkosár toleránsabb, kezdőként inkább csapoljunk azzal, de az aluladagolás ott sem jó ötlet.
Mivel a szűrőtartókarunk szabványos ipari 58mm-es, ezért a gyári egycsészés szűrőkosár helyett használhatunk egy mélyebbet, pl. egy Gaggia vagy La Marzocco kosarat.


Jól beállított őrlemény és megfelelő adagolás esetén a kávé mintaszerűen folyik le, sűrű olajfestékszerűen, egérfarokban, szőkülés nélkül.
Amennyiben mégis ragaszkodunk a 7g-os adaghoz, akkor érdemes játszadozni az E61-es fej előáztatási funkciójával:
a kart kattintsuk fel, majd 2-3mp múlva kattintsuk vissza középállásba, majd pár másodperc után ismét fel, ezzel elérhetjük azt, hogy a víz gyengéden átjárja a kávépogácsát, aminek van ideje megduzzadni a szűrőkosárban, mielőtt rászabadul a 9bar-os víznyomás. Van, aki ezt a kis szertartást feleslegesnek tartja, mivel a rezgőszivattyúnak amúgy is kell 4-5mp, mire felépíti a 9bar nyomást, minden esetre szerintem érdemes vele kísérletezni.
Gépünk egyénként rendkívül krémes eszpresszókat képes csapolni, kellemes, édeskés ízekkel, mely a jó hőstabilitást és a pontos vízhőmérséklet dícséri.
A Giotto-t nem lehet zavarba hozni folymatos igénybevétel esetén sem.
Bekapcsolva hagyhatjuk egész nap, percenként csak 10-15mp-re kapcsolja be a fűtést, nem melegszik túl és akár láncban csapolhatunk vele egy egész vendégseregnek is.
Egy dologgal lehet csak rövid időre megingatni, ha lecsapolunk egy csészére való teavizet a forróvízcsapon, ugyanis ilyenkor az automatika azonnal utántölt és a beáramló szobahőmérsékletű víz lehűti a bojlert. 1-2 percet hagyjunk ilyenkor a „regenerálódásra”!

Tejgőzölés

A Giotto egy igazi gőzgép, simán boldogul a 6dl-es edénnyel is. Az én 3,5dl-es kis kancsóm játéknak tűnt a vaskos gőzcső és nagy gőzölőfej mellett, de mégsem rottyantotta ki belőle a tejet 5mp alatt. Ez az ügyesen megválasztott kétlyukú gőzfejnek köszönhető. Ha kisebb vendéglátóhelyen használná valaki a Giotto-t, akkor akár vehet rá nagyobb, négylyukú fejet is, de otthoni igénybevételhez tökéletes a gyári kétlyukú.
Kis gyakorlással selymes mikrohabot gőzölhetünk akár 10-15mp alatt.
A Giotto gőzcsöve egyébként a legpraktikusabb, amit eddig láttam: egyrészt rozsdamentes acélból van, tehát nem fog róla csúnyán lekopni a króm (mivel nem krómozott), másrészt gömbcsuklós, így sokfelé forgathatjuk és ami a legjobb, nem égeti meg a kezünket és a tej sem ég rá, egy mozdulattal letörölhető róla.
Több órás bekapcsolt állapot után sem melegszik fel a cső, sőt tejgőzölés után a könyökhajlat fölött még simán megfoghatjuk puszta kézzel anélkül, hogy megégetne minket.
Ez az ún. anti-burn, azaz égetésmentes gőzcső. A trükk magyarázata: a rozsdamentes acélcsőben van egy belső szilikoncső, ami hőszigetelőként funkcionál. A tejes italok rajongóinak ez a gőzcső egy álom.