Számos feltételezés létezik a kávé eredetével kapcsolatosan. Az egyik legenda egy kecskepásztorhoz kötődik. Egy másik legenda szerint Gábriel arkangyal adta a kávét Mohamednek. Egy harmadik történet szerint egy száműzött szufi bölcs talált rá a kávécserjére, melynek gyümölcse megmentette őt és tanítványait az éhhaláltól.

 

A kávé és a legendák

A kávé eredete mára a legendák és mítoszok ködébe vész, az egyik (és talán legvalószínűbb) történet szerint már i.e. 300 körül felfedezték a kávészemek frissítő hatását. A legenda Kaldiról szól, egy ifjú pásztorról az antik Arábiában, aki gyakran vitte kecskéit a közeli hegyi legelőre, egy kolostor szomszédságába.
Kecskéi, mikor lelegelték egy különleges, ismeretlen bokor piros bogyóit, a pásztorfiú legnagyobb ámulatára nyugtalanná váltak. Mivel azt gondolta, hogy mindez az ördög műve, Kaldi összeszedte a titokzatos bokor gyümölcseit, és elvitte azokat a kolostorba megmutatni az aggastyán apátnak, Yahiának.

A szerzetesek, megegyezve abban, hogy valóban minden bizonnyal az ördög művéről van szó, azonnal elégették a megrontó hatású hegyi cserje leveleit és bogyóit. De a bogyók olyan isteni aromát árasztottak magukból égés közben, hogy a szerzetesek kíváncsiságukban összegyűjtötték az elégett bogyókból megmaradt port, s főzetet készítettek belőle. A főzetből egy nagyon sötét színű, illatos, sűrű italt nyertek. Egyre növekvő kíváncsisággal nagyokat kortyolgattak belőle.

Legnagyobb meglepetésükre úgy felélénkültek, hogy az esti rituális imádkozások során mindig is érzett szokásos fáradtságuk és álmosságuk hirtelen elillant. Hamar rájöttek, hogy ezekkel a bogyókkal, megpörkölve őket, el lehet űzni az álmosságot. Így kezdtél el használni őket gondolkodásuk serkentésére, illetve az éjféli imádkozások megkönnyítésére: így lett ebből a "pokoli sötét" italból az Ég ajándéka.
Azóta a kávé nem csupán egy egyedüli és utánozhatatlan ital, hanem egy igazi rítus. Mindennapjaink ellenállhatatlan illata, egy finom korty, amely regenerál minket, dédelget és kényeztet.

A kávé népszerűsítését a legrégibb monda Mohamednek, az iszlám vallás megalapítójának tulajdonítja. A hagyomány szerint egy alkalommal, amikor súlyos betegen feküdt az ágyán, megkönyörült rajta Allah, és Gábriel arkangyallal küldött neki egy gyógyító italt, amely fekete volt, mint a Kábakő Mekkában. Ez a "qahwa" (izgató) Mohamedbe ifjú erőt öntött, olyannyira, hogy az ital elfogyasztása után képes volt negyven férfit kiemelni a nyeregből, majd ugyanennyi nőt megismertetni a szerelemmel.

Egy harmadik történet szerint egy száműzött szufi bölcs talált rá a kávécserjére, melynek gyümölcse megmentette őt és tanítványait az éhhaláltól.
Léteznek olyan írásos bizonyítékok, melyek szerint egy arab tudós, Avicenna már 1000 körül gyógyszerként alkalmazta a fekete levest. Emellett több réges-régi arab mesében is felbukkan egy titokzatos, keserű ital.

E legendák közül természetesen egyik sem bizonyított. Valószínűsíthetően a kávéital elterjedése folyamán jöttek létre, elősegítve az új itallal való megbarátkozást.

A "qahwe", "kahwe" bizonyíthatóan arab szavak, amelyekkel európai utazók találkoznak Arábiában, sőt a törökök is a "kahwe" szót vették át és terjesztették el az oszmán birodalomban. Ebből ered a mi kávé szavunk is, ellentétben más európai nyelvekkel, amelyek a latin coffea szót vették át, és használják saját kiejtésük és helyesírásuk szerint. Az említett arab szavak eredeti jelentése bor volt, és valószínűleg azért vitték át jelentését a kávéra is, mert hasonló élénkítő, hangulatjavító hatása volt.

 

A kávé hódító útja

A források nagyjából megegyeznek abban, hogy az a bizonyos vörös bogyós bokor, azaz a kávécserje egy etióp tartományból, Kaffából származik, innen jutott el Jemenbe, Perzsiába, Arábiába és Egyiptomba. Kaffa város körül még mai találkozni lehet vadon növő cserjékkel, amelyek elérheti a 12 méteres magasságot. Abesszíniában már a IX. században említették a kávét. Pontosan nem lehet tudni, hogyan került át Arábiába, de onnan szigorúan megtiltották a kivitelét, csakhogy már akkor sem lehetett minden zarándok mellé rendőrt állítani - és a tiltott gyümölcs az első emberpár óta a legédesebb -, ezért nincs az a kockázat, amit ne vállaltak volna érte.Míg a kínaiaknak a tea, addig az araboknak a kávé volt a féltve őrzött árucikkük. A kávébab a növény magja, melynek ha felhasítjuk a termését, és kiszedjük a gyümölcshúsba ágyazott magokat, akkor azok terméketlenné válnak. Ezért csak mag formában engedték meg a kivitelét Arábiából.

A portugálok és a hollandok 1600 körül vitték Ceylonba és a többi gyarmataikra. Ugyanebben az időben egy mohamedán zarándok Indiába vitte, ahonnan 1699-ban került Jáva szigetére. 1706-ban az amszterdami hajtatóházakban ültettek kávécserjéket. XIV. Lajos francia királynak ajándékoztak egy növényt, amelynek külön üvegházat építettek, és amelynek hajtásait állítólag a világ számos helyére elvitték.

Meglepő, hogy a kávé viszonylag milyen rövid múltra tekinthet vissza. Az ókori ember ösztönösen kereste a gyógynövényeket és azokat a növényeket, amelyek általános jólétet, örömét fokozták. A teáról tudjuk, hogy körülbelül ezer évvel megelőzte a kávét, ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a kávécserje gyümölcsének előbb valami módon kapcsolatba kellett kerülnie a tűzzel.

A kávéital elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. A bogyókból főzött kávé hamarosan az egész mohamedán világban elterjedt, sokak számára a tiltott alkoholt helyettesítő élvezeti cikké vált. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán alatt az első kávéház, mire az igazhitűek elmaradoztak a mecsetből. Ezért egy ideig betiltották a fekete nyilvános élvezetét (ekkor otthon, zárt ajtók mögött itták az emberek), de aztán jött egy új mufti, aki egyrészt szerette a kávét, másrészt rájött, hogy hatalmas összegekhez juthat, ha megadóztatja - így újra engedélyezte a kávéivást. A keresztény Európában Velence ismerte meg elsőnek a kávét 1615-ben. Rögtön akadtak ellenzői az egyházi körökből. A fanatikusok felszólították VIII. Kelemen pápát, hogy az "ördög italát" helyezze egyházi átok alá, hiszen az iszlám is tiltja a bor élvezetét híveinek. A pápa erre nem volt hajlandó, mert maga is kitűnő italnak tartotta a kávét.

1650 után egymás után nyíltak meg kávéházak Európa nagyobb városaiban. Magyarországon feltehetőleg a törökök 150 éves uralma alatt ismerték meg a kávét. A kávé szót Zrínyi Miklós írja le először a Szigeti Veszedelem 3. énekében:

"Egymás közt sok dologról beszélgetének.
Káuét kicsin finchából hörpölgetének…"

Nagyobb mértékben való fogyasztása azonban csak Buda visszafoglalása után terjedt el. Az első kávéházak a XVIII. század első felében nyíltak meg.

Leggyakoribb kávéfajták

• Coffea arabica
  • Typica
  • Bourbon
  • Margogype
  • Mokka
• Coffea canephora
  • Robusta
  • Uganda
  • Kouillon
  • Coffea liberica
  • Coffea excelsa
  • Coffea stenophylla