Kávéfőzők, kávégépek, kávékészítési eszközök bemutatói

Manapság karos kávégépnek azokat a készülékeket szokás nevezni, melyek szűrőtartókarral rendelkeznek: a szűrőkosárba pakoljuk az őrölt kávét, a kart elfordítva rögzítjük a gépen, majd gombnyomásra beindítunk egy vízpumpát, ami 9 bar nyomással préseli át a forró vizet a kávéőrleményen, így elkészítve a „krémes” eszpresszó kávét.

Ez nem mindig volt ám így. A víz átpréselésére először 1961-ben alkalmaztak motoros vízpumpát, de ez az eljárás csak jóval később terjedt el széles körben, az otthoni eszpresszókészítésben pedig csak a hetvenes évek közepén jelent meg, a kisméretű rezgőszivattyúknak köszönhetően.

Akkor hát milyen gépek is voltak a vízpumpák előtti időkben?
Karos gépek, az igazi karos gépek.

Aki járt a hatvanas-hetvenes és kora nyolcvanas évek kedvelt körúti presszóiban, annak már biztosan beugrott, hogy miről van szó.
A klasszikus karos gépeknél a víz átpréselésére egy rugós dugattyút alkalmaznak, melynek rendkívül erős rugóját egy jókora kar lehúzásával nyomjuk össze. A kar elengedése után az összepréselt rugó felszabaduló ereje a szükséges 9 bar nyomással préseli át a forró vizet a pogácsa formájúra tömörített kávéőrleményen.
A karos presszógépek a hatvanas évekbeli motorizáció után sem szűntek meg, sőt a mai napig megvannak a követői és a legnagyobb presszógépgyártók még ma is tartanak a palettájukon legalább egy klasszikus karos modellt.


Node térjünk vissza az otthoni eszpresszókészítéshez.
Az első otthoni karos presszógép a Gaggia cég nevéhez fűződik. A Gaggia Gilda 1952-ben debütált, de igazán sikeres és később széles körben elterjedő konstrukció mégsem ez lett, hanem a La Pavoni cég 1961-es Europiccola készüléke, mely nagyjából változatlan formában napjainkban is kapható.


Az Europiccola a nagy gépek rugós-dugattyús konstrukcióját leegyszerűsítve, a rugót kihagyva, teljesen manuálisan, pusztán kézi erővel működtethető.
Gyakorlatilag egy erőteljes 15-20mp-es -pumpa összenyomására hasonlító- mozdulat egy eszpresszó „lehúzása”, ami nem hangzik bonyolultnak, valójában mégis sok gyakorlást igényel a tökéletes eredmény elérése.
Az Europiccola az eszpresszókészítés mellett képes tejet is gőzölni, a vízmelegítő bojlerben fejlődő gőznyomásnak köszönhetően.
A Pavoni készüléke mellett megjelentek a konkurens gyártók modelljei is, melyek hasonló elven működtek, illetve egyszerűbb, olcsóbb karos gépek is, melyek ejtő rendszerű vízmelegítővel rendelkeztek. Ez azt jelenti, hogy a forró víz egy nyitott, „vízforraló” jellegű melegítőből pusztán a gravitáció segítségével jut a vízmelegítő alatt elhelyezkedő dugattyúba.
Ezekről a készülékekről később bővebben is írok.


A Pavoni a mai napig megőrizte a rugó nélküli, manuális kivitelt, de a konkurens gyártók közül többen inkább a felhasználóbarát, rugós megoldás mellett voksoltak. Ilyen a napjainkban is kapható Elektra Micro Casa a Leva, illetve a Ponte Vecchio Lusso, Ponte Vecchio Export vagy La Cimbali Liberty /Microcimbali.