Akkor tehát induljunk útnak együtt még egyszer, hogy az olvasók is minél többet megtudhassanak erről a fantasztikus kirándulásról a kávé tudományának fellegvárába. Szállásadónk, Alberto bőséges reggeli után engedett bennünket utunkra, de a kávéval csínján bántunk, mivel borítékolható volt, hogy a látogatás alkalmával könnyen eljuthatunk a koffeinmérgezés határára.
Rövid autózás után, végig szemmel tartva a pörkölő Illy feliratú kéményét, bekanyarodtunk a gyár udvarára, ahol azonnal útba igazítottak minket és a pár perc múlva a fogadó teremben találtuk magunkat a recepción. A csinos hölgy egy nevünkkel ellátott ívet nyújtott át, melynek aláírása után már mehettünk is a hatalmas teremben álló kávés pulthoz. Itt fogyaszthatnak a dolgozók, látogatók és a vendégek is, természetesen mi is éltünk a lehetőséggel és míg vártuk az Illy kávé egyetem igazgatóját, Moreno Faina urat, aki a szakmai programot prezentálta nekünk, addig elfogyasztottunk néhány eszpresszót.
Az italok természetesen a legnagyobb odafigyeléssel, tökéletes minőségben készültek. Bár mindenhol így készülne a kávé, ahol ez a jól ismert piros logo látható! De mint mindannyian tudjuk és ez az Illy főhadiszállásán is ismert tény, sajnos nem így van, de erről később még ejtünk pár szót.
A vendégeket fogadó két kolléga érkezése és a bemutatkozás után elsétáltunk a kutatási bázis épületébe, majd fel az oktató terembe. A lépcsőházban a falakon mindenfele a kávéval, és a gyárral kapcsolatos érdekesség, adat rengeteg kísért bennünket.
Az oktató, prezentációs helyiséget kávégépek, őrlők és régiségek övezték, a középső lejtős területen padok és monitorok, fejünk felett egy projektor. Egy kör alakú asztalkánál foglalt helyet a csapat, Moreno Faina vezetésével és megkezdődött egy kötetlen, de rendkívül alapos és mindenre kiterjedő előadás, beszélgetés. A direktor röviden vázolta az Illy alap koncepcióját, ahol természetesen a tökéletes és állandó minőségé volt a főszerep, illetve arról, miként lehet ezt az igényt a kávét fogyasztó emberekhez is eljuttatni, akár otthonra is. Az első egyetértés már itt létrejött vendéglátónkkal, mert Blaze is ugyanezt mondta el neki, mikor kérte hogy röviden vázoljuk fel mi is a tevékenységünket, küldetésünket. A feladat nem egyszerű, ebben egyetértettünk, de ki-ki a maga módján és a lehetősége szerinti eszközökkel megpróbálja közelebb vinni a kávékultúrát a kitűzött cél felé. Szó esett a kotyogózás hihetetlen népszerűségéről az olaszoknál, szinte minden család ezzel indítja a reggelt. A másik egyre elterjedtebb és az Illy által is népszerűvé tenni kívánt módszer a kapszulás (Iperespresso) eszpresszó rendszer. És itt térjünk vissza a vendéglátó helyekhez!
Tökéletesen tisztában vannak az Illynél is, hogy az éttermekben, kávézókban bizony sokszor elmarad a minőség az általuk joggal elvárt szinttől. A problémát és az okokat nem kell részletezni, azt hiszem mindnyájan fel tudunk kapásból sorolni jó néhányat. A kapszula szinte minden problémát kiküszöböl ilyen téren. Speciális kialakítása, dupla, szelepes alja, ahol egy bizonyos nyomás elérése után indul csak meg a kávé a belsőből a külső kamrába, speciálisan vibráltatva a csészébe, biztosítja, hogy a hagyományos módszerrel tökéletesen elkészített eszpresszó kávéhoz hasonlót italt kapjunk őrlő, képzett barista, valamint a gép karbantartása és tisztogatása nélkül az adott étteremben.
Ennek több előnye is van: helytakarékosság, a gép viszonylag kicsi, nem kell őrlő és a személyzet sem befolyásolja az ital minőségét, az mindig ugyanolyan és tökéletes.
Kérdésünkre elárulta, ő maga is otthon ilyen eszpresszóval indítja a napot. Egy másik érdekes dolog ezzel kapcsolatban a crema tartóssága. A bemutatón egy időben készült hagyományos és kapszulás eszpresszót egymás mellé tettük és magukra hagytuk húsz percre:a kapszuláson még szinte változatlan vastagságban állt a crema, míg a hagyományos módszerrel készített italon már csak árnyéka volt önmagának.
Ennek ellenére minket természetesen a nagy Illy hordó tartalma érdekelt jobban, így a további beszélgetés a kis kezdeti kapszulás kitérő után már a hagyományos szemes kávéról szólt. A történet végtelenül egyszerű, de egyben hihetetlenül bonyolult is.
Az elvárás, hogy a hordó tartalmából készített kávé mindig pontosan ugyanolyan legyen, de ezt a célt egy kicsit nehezebb megvalósítani, mint kitűzni. Az cég viszont erőt, energiát, időt és pénzt nem kímélve megvalósította álmát. A 9 féle arabika kávét háromféle szinttel pörkölik. Maga a folyamat természetesen teljesen automatizált és zárt rendszerben történik, de hogy mi kerül a pörkölő berendezésekbe, az már nagyon nagy mértékben függ az emberi tényezőtől. Mivel a kávé termés évről évre változik, a minőség erősen függ az időjárástól, így a dolog messze nem olyan egyszerű, hogy keverjük össze az összetevőket és pörköljünk (főleg ilyen volumenben).
A termőterületekre kihelyezett szakemberek folyamatos kóstolással kísérik figyelemmel az adott helyről származó összetevő minőségét és változtatnak szükség szerint akár a fajtán is annak érdekében, hogy a végtermék minősége ugyanaz legyen minden egyes fém hordóban, éveken keresztül. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon nagy szakértelemmel és igen magas járulékos költségekkel érhető csak el. Már itt körvonalazódott előttünk, pedig még a gyártósorig el sem jutottunk, hogy a termék sokszor és sokak által vitatott ára miért annyi, amennyi. Szó esett a speciális szeleppel ellátott és nitrogénnel töltött hordóról is, amit ugyan az Illy talált ki, de ma már bárki használhatná ezt a technikát, mégsem terjedt el széles körben, mert ez bizony nemcsak a termék pozitív tulajdonságait tárolja hosszú hónapokon át változatlan formában, hanem az esetleges hibákat és az azokból fakadó negatív ízeket is konzerválja.
Mondhatjuk azt is, hogy ez a rendszer túlságosan is tökéletes, tényleg csak a legprofibbak alkalmazhatják. Az Illy mindenképp ide tartozik.
A bemutatóteremben töltött néhány óra alatt különböző teszteknek is alávetettek bennünket. Az egyik alkalommal mindenki kapott két csésze kávét, ahol kíváncsiak voltak az első benyomásra a kóstolás után. Az egyiknél szinte egyszerre mondtuk, hogy bizony ebben -bármilyen hihetetlen is ez itt- van robuszta összetevő is.
Megfigyelhettük a három különböző pörkölési profil közti ízbeli különbségeket és kaptunk egy kis ízelítőt a „szalámi” technológiával csapolt eszpresszóról is, ahogy a 25 mp-es szabvány italt öt darab öt mp-es szeletbe szervírozták, természetesen a csészéket összekeverve. A sorba rendezés örömmel jelentem, hogy mind a Luigi-Blaze párosnak, mind a SiD-Paljoc kettősnek hibátlanra sikerült.
A következő próba egy kapszulás csapolás volt, aminél a termőterületet kellett meghatározni. Mondanom sem kell, hogy Luigi mindenkit megelőzve vágta rá a helyes választ: Etiópia.
Mivel lassan már három órája ültünk, így eljött az ideje egy kis mozgásnak. A teremben körbenéztünk, majd átsétáltunk egy másik helységbe, ahol egy olyan impozáns géppark fogadott bennünket, hogy tátva maradt a szánk, természetesen mind befűtve, üzemkész állapotban. Mint megtudtuk ezeket a gyártók küldik az Illynek, hogy képviselve legyenek ott, illetve visszajelzéseket kérnek a gépek működésével kapcsolatban. A négy darab hatalmas pörkölőt tartalmazó csarnok, ahol napi 16 óra üzemben működnek a gépek, teljesen automata és zárt betáplálással a silókból, egy ablakon keresztül volt megtekinthető. A csomagolóüzembe viszont már bemehettünk, de ott már nem lehetett fényképezni.
Miután magunkra öltöttük a fehér védőruhát és sapkát, készítettünk egy fotót a csapatról és kikapcsoltuk a masinát. A gyártósor elején az acél dobozok (hordók) készülnek, speciális szerkezet hegeszti az alját és a tetejét a fém kör palástra, vágja a menetet a doboz nyakára hihetetlen precízséggel. Hiba itt sem csúszhat a folyamatba, minden egyes dobozt víz alá merítenek és egyet-egyet meghatározott időnként túlnyomás alá helyeznek és kidurrantanak, figyelve hogy milyen nyomáson engedett az anyag a feszítő erőnek.
Ebből tudnak következtetni az esetleges problémákra. A kis, 125/250 grammos dobozokat nem ők gyártják, azokat készen veszik. A gyártósoron gyorsan haladnak a kész 3 kilógrammos hordók a töltő berendezés felé, ahol az előzőleg a pörkölés után két hetet pihent babokat porciózzák. Ezután következik a legidőigényesebb fázis, ahol jópár másodpercre megállnak a tartályok, ekkor kerülnek feltöltésre a védőgázzal, majd lezárják őket. Innen már változatlan formában folytatják útjukat szerte a világba. Természetesen ezen felül még megtekinthettük az említett kapszulás, és podos részleget is (őrlők, csomagolósor).
Az Illynél tett látogatásunk ezzel zárult, megköszöntük a bemutatót, vendéglátónk kedvességét és végül elfogyasztottunk még egy kör eszpresszót a korábban említett minőségben. Mindannyiunk számára egyértelmű volt, nem véletlen a márkát övező hírnév, ami ugyan nem minden vendéglátóegységben kerül megerősítésre a fogyasztás után, de bennünk minden kétséget eloszlatott. Porszem ez esetben csak a végfelhasználónál kerülhet a fogaskerekek közé, a gyárudvart határoló sorompón belül bizony folyamatosan minden tökéletesen és olajozottan működik.
További adatok és érdekességek:
Az Illy gyárterületén belül székel a magyarországi konzulátus.12 pörkölőt tartanak számon Triesztben.
144 országba jutnak ez az Illy termékei.
Az Olasz kávéfogyasztás 70%-a moka. (kotyogós)
Az Illy területén 72 siló van, 10 tonna kávé befogadására képes.
A gyárban 2x8 órás műszakban 4 darab 360 kilógrammos pörkölőgép üzemel.