Idén is megrendezésre került, az ország legnagyobb kávés megmozdulása, a Kávébár Bazár, melyet a tavalyi rendezvényhez hasonlóan, most is a Corinthia Hotelben tartottak. Az esemény két napos volt, az elővételes kétnapi jegy ára 10%-al drágult, de a napijegy helyszíni ára 500 Ft-tal csökkent, a ruhatár idén is ingyenes maradt. De lássuk a felhozatalt, az olvasóinkat inkább ez érdekli.
Az emeletre felérve, a Lucky Cap standja, ahol először juthattunk hozzá az éltető nedűhöz. A Mahlkönig K30-ban egy rwandai kávé pörgött, ebből kértünk egy eszpresszót. Jópofa volt a szocialista üvegpohár kicsinyített mása, amit egy szimplához méreteztek, bár a kávét fogyasztani szerintem nem alkalmas, jobban örültem volna, ha csészét használnak. Az ital korrekt volt, szép volt színe, nem égették el. Az íze kimondottan édes volt, nagyon elegáns kávé. Bevallom, a tavalyi Lucky Cap kávék nem igazán nyerték el a tetszésem, de az idei Rwanda jól sikerült. A második kávé, amit innen kóstoltam, egy Guatemala Maragogype volt. Ez egy jóval egyszerűbb, közérthetőbb ízvilágot képviselt, kevesebb savval, a klasszikus világ felé húzott inkább.
Beljebb húzódva, a tavaly kellemes légkört teremtő Royal Cognac standjánál töltöttem egy kis időt. Nem az alkoholok miatt mentem, de 2014-ben finom párlatokat kóstoltam itt. Idén, meglepő módon rumokkal kezdtek. Még a mosogatás felajánlásával sem lehetett üvegpohárhoz jutni, a kritikán aluli műanyag, kocsmai kimérősből fogyaszthattuk el az italunkat. A délutáni konyakkóstolásra már hosszas könyörgések árán sikerült üvegpohárba tölteni a konyakot, bár ezt sem ehhez találták ki. Idén jóval alacsonyabb színvonalon működött a képviselet.
A Rauch standján megkóstolhattuk a komplett repertoárt, köztük a személyes kedvencemet: a körtét is, bár nem tudtam eldönteni, hogy a kedves hostess lányé, vagy az italban lévő tetszik-e jobban.
A Mantra standján Etióp Yirgacheffe készült Aeropressben. Számomra ez felejthető élmény volt, izgalom nélküli igásló, a kötelezőt talán hozta. Viszont a kiszolgálás remek volt, a srácok kedvesek voltak és úgy tűnt még élvezik is a rendezvényt. Sajnálom, hogy a kenyai kávéjukat nem tudtam megkóstolni, pedig arról sok pozitív véleményt kaptam. Említést érdemel még NuBistro is, ahol remek lazacos ciabattát ettem, igaz vasárnapra cirka 30%-kal csökkent a mérete, a miértjét sajnos nem tudom.
A hídon át vetettem magam a koncentráltabb kávés élmény felé, a belső teremben már csak elvétve találkoztam más típusú itallal. Első utam a Casino Moccához vezetett, ahol egy vibrálóan gyümölcsös eszpresszót ittam Szabolcs GS3-jából. Tökéletes ízorgia, kis túlzással már ezért az egy kávéért megérte meglátogatni a rendezvényt. A következő napom itt kezdtem, akkor Guji volt az őrlőben, ez számomra feledhetőbb élményt nyújtott, de szívesen innám máskor is.
Az Illy standján kiállították a P.O.D.-os és a kapszulás géppark apraját és nagyját, illetve a kapszulák teljes kínálatát is megkóstolhatta bárki, aki arra tévedt. Én egy kicsit viszolyogtam, a rengeteg rossz kapszulás élmény után, gyakorlatilag az ihatatlantól, a rendkívül rosszig mindennel találkoztam már, csak jó kávéval nem. Egy Etióp kávét kértem, bár arról nem tudtak információt adni, hogy melyik termőterület(ek)ről származik. Kérésre itt is csészében kaptam az italt, ami meglepően finom volt. Extrém rövid volt, talán 20 ml, de annak volt teste, édeskés savai. Talán a legnagyobb meglepetés itt ért a két nap alatt. Kóstoltam még egy columbiai kapszulást is, a kategóriájában ez is kiemelkedő, de az Etióp után felejthető élmény. A HoReCa 3 kg-os fémhengerből a finom Illy-t kaptam, nem az általában megszokott döglött, keserű löttyöt, amit a kávézókban megszokott az ember.
A sarokban, a 42 kávéit ihatta a nagyérdemű, én a Depresso-val kezdtem. Nagyon kitűnt a Brazil húzóíz, szerintem teljesen elnyomta az összes többit. Ez egy teljesen hétköznapi, nagyon egyszerű kávé, mindenféle izgalmat mellőz az életünkből. Szerencsére tartogattak mást is a fiúk: itt is rwandai kávét találtam a másik őrlőben. Érdekes módon, a Lucky Cap kávéjával ellentétben, ez egy ásványos, de igen édes kávé volt, utóízében még egy pici sós íz is meghúzódott. A rendezvény top3 kávéjába biztosan beválasztanám.
A terem végében, középen a mikropörkölők kaptak lehetőséget, itt külön érdekesség volt, hogy Kávékalmár elhozta a HG-One-ját, amivel bárki megőrölhette a kávéját. Kezdésre értem oda, még a beállítás fázisait kaptam el, de a burundi jól sikerült, bár 10 ml-rel rövidebben talán más kategóriába emelhette volna az ízeket.
A Carraro standján Tazza d’Oro-val kezdtünk, mivel ők is Tóth Sanyi égisze alatt működnek, ezért itt is a szocipohár futott, a kávét pedig elégették. Szerencsére az 1927 kihúzta őket a slamasztikából, itt is ihattam egy remek kávét. Lábjegyzetben megemlíteném a Has Bean különítményt, itt sajnos csak rossz élményeim voltak.
Végül eljutottam a Moak standjához, ahol remek volt a kiszolgálás, itt is azt éreztem, hogy élvezik a rendezvényt, de jó kávét sajnos nem ihattam itt. Nem hiszem, hogy az alapanyag hibája, itt is túl sok hővel próbálkoztak.
Az idei rendezvényen talán egy fokkal kevesebben voltak, de ismét remek hangulatban telt és külön pirospont, hogy idén nem fogyott el a víz. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is ki fogok látogatni az eseményre, ez a jegyár eltörpül a rengeteg remek kávé mellett. Aki megteheti, hogy nem vezet, az jó borokat, pezsgőket és jövőre talán finom égetett szeszeket is ihat majd.
Kávés rendezvények, kiállítások, események beszámolói
- Tubánszki Dávid
- Rendezvény, kiállítás, esemény