Nem árt azonban felkészülni a művelethez, és beszerezni a következő szerszámokat:
- T-20H torx betét, melynek közepe lyukas
- Kereszthornyú (csillag) csavarhúzó
- Hegyes csőrű fogó
Elkezdtem lebontani, ehhez először is a tetején lévő csészemelegítő lapot kell felpattintani óvatosan, nehogy feleslegesen megkarcoljuk az egyébként szép fényes masinát. Ezután a víztartály teteje következik, (ezalatt is van két csavar), és így az összesen 8 csavar után lejön a fekete műanyag tető is ami már látni engedi a gép belsejét.
Nem árt ilyenkor azonnal készíteni egy-két fotót, hogy miután széthúzzuk a csatlakozókat, sarukat, ne fogjuk majd a fejünket, hogy mi hova megy.
A képen látszik, hogy a TX-560 egy thermoblokkos kávéfőző. A thermoblokk tetején lévő „U” alakú idom a fűtőbetét, ebből mindkét pogácsán van egy-egy, tehát – ami itt most nem látszik – az alsó rész is tartalmaz egy ugyanilyen idomot. A blokk tetején látható a gőzölés és a fűtőbetét különböző hőmérsékleten kapcsoló termosztátja, ezek alatt szilikon zsír biztosítja a jobb hőátadást.
A következő kép a szétszedett thermoblokkot és egyéb alkatrészeket mutatja, illetve a főzőfejet, melyen jól látszik, hogy homorú, mivel a gyártó szerint ESE (Easy Serving Espresso) POD-ot is tehetünk a szűrőbe, igaz ez nekem csak a gyári egyszemélyes, nyomásfokozós szűrővel sikerült iható változatban.
A kép már a vízkő eltávolítása utáni helyzetet mutatja.
Ilyen amikor a thermoblokk összeszerelt állapotban van.
A következő kép a főzőfejet mutatja, fontos megemlíteni, hogy a szűrők belső átmérője 43 mm, tehát tamper vásárlásánál ezt vegyük figyelembe.
Ugye mondani sem kell, hogy ilyen munkákhoz csak úgy szabad nekifogni, hogy a megfelelő eszközök mellett az esetlegesen cserélni szükséges tömítésekkel is rendelkezzünk, ellenkező esetben kellemetlen, ha összerakás után valahol szivárog a víz.
Itt a gép hátoldala látható a burkolat leszedése után, jól látszik az Ulka gyártmányú pumpa, és az a tervezési hiba, hogy a víztartály talpszelepéből lejövő szilikon gumicső a tápcsatlakozó fölött megy el, ez már a javított változat, hiszen a cső hosszabb volt itt, és a benne lévő rugó! ellenére megtört, így nem volt hajlandó vizet szállítani.
A fenti nyomtatott áramkör hivatott a beállított kávémennyiség beállítására, melyet a jobboldali potenciométerrel végzünk, illetve a „vészleállító” szerepet is ő tölti be, ehhez egy hőérzékelőt találunk a thermoblokk hátsó részéhez csavarozva.
Ha jól dolgoztunk, akkor munkánk eredményeként az espresso-gép újra teljes fényében ragyog, a szó szoros értelmében.
A gyári szűrők nyomásfokozósak, tehát a szűrő nem a szokásos lyuggatott kiképzést kapta az alján, hanem egy műanyag szűrőbetét és szilikon gumi szelep található ott, így a nyomást a szűrőben magasabban tartja, és a kávét elméletileg jobban átjárja a forró víz. Ez sokak szerint csalóka krémet eredményez a kávé tetején és sosem lesz olyan, mint egy igazi kávé.
Egy előnye mindenképpen van, éspedig az, hogy silány, vagy semmilyen darálóval is eredményesebb lesz a kávé.
Mindenképpen ajánlott azonban egy-egy normál szűrő beszerzése, mivel ezekkel sokkal eredményesebben állhatunk neki kávét főzni.
A kar alján lévő kis fekete tárcsa csak a kifolyó kávé jobb eloszlását szolgálja, próbáltam kiszedni is, nem változott tőle semmi.
Így néz ki a nyomásfokozós szűrő, jól látható az a piros gumi szelep, amelyen keresztül kipréseli a nyomás a kávét.