Kávé típusa: Splendid Aroma Oro - Pura Arabica

A keverék aránylag világosabb pörölést kapott, mint az átlag olasz kávék. A minta bontás után azonnal is fáradtság jeleit mutatta, lefolyása egyenetlen, híg benyomást keltett. Krémje vékony, egyszínű, kevergetésre töredezik, olajossága minimális. A cukrot nem tartja. Aránylag nehezen tudtam belőle finomat csapolni, a leggondosabb odafigyelés ellenére sem volt stabil. Erős - csak tejjel fogyasztható – keserűségtől egészen a már kellemes önmagában is egészen iható gyümölcsösségig találtam el. Érdemes kicsit durvábbra állítani és gyorsabb lefolyást adni neki. Ekkor enyhébben savas, gyümölcsös, grapefruit és citrus ízzel, melybe belép egy kellemesebb erjedt gyümölcsre, borra emlékeztető aroma. Ez utóbbi néhány guatemalai kávékra is jellemző. Kapucsínónak nem volt elég testes, kis tejjel azonban egész jó volt.

A babok pörkölése világosabb az átlagosnál, helyenként világosnak mondható szemek is vannak. Vannak egészen nagy, a maragogype-ra jellemző szemek is. A keverék magas arabica tartalmú lehet. Az első próbálkozások katasztrófális eredményt hoztak. Szinte crema nélküli, egészen savanyú kávét sikerült lefőzni. Nálam a darálás finomítása és a főzési hőfok emelése segített, legalábbis erre a kávé külalakja már elérte az elfogadható szintet, a crema színe mogyoróbarna lett és a cukrot kicsit lassítva nyelte el. Ízben a változás nem volt ennyire kedvező: maradt a kakaós, és mellette savanyú almára jellemző  íz. Ez nem változott a rövid lefőzés esetén sem. Úgy érzem, hogy ezt a blendet nem eszpresszónak szánták, a testessége gyenge, az utóíz egy kesernyés-kakaós íz, nem túl kellemes. Nosza próbáljuk tejjel ! És igen, végül is a machiato hozta ki a maximumot, a tej jól társult a gyümölcsös eszpresszóhoz, és az utóízt is kellemesen enyhítette. A logos csésze is telitalálat, pont jó egy machiatohoz ! Talán érdemes lenne kipróbálni ez e keveréket más módon lefőzni, mert olasz eszpresszónak gyengus, hacsak valaki nem kizárólag tejjel issza.

A kávébab egyenletes pörkölésű, világosabb és fénytelen. A babok illata bontáskor enyhén fűszeres, fehéj illatot árasztott. Daráláskor azonban már savanykás, enyhén mokkás illatot éreztem. A kávé krémje mogyoróbarna színű, nem vastag  – a cukrot igen rövid ideig  tartja, kevergetés után záródik. Olajosságát gyengének találtam,  a csésze falára nem „ül” fel szépen a crema. Ellenben könnyen csapolható tigrises mintára. A kávé nálam eszpresszónak, risztrettónak elkészítve nem volt túl jó. Savasnak éreztem a kávét, egy kesernyés-savanykás íz volt a domináns így, kis fűszerességgel megspékelve. Cukor hozzáadásakor előjött egy kis virágméz íz, de így sem tudott levenni a lábamról. Testessége gyenge, nálam csak tejeskávé italként lett jó – lehet ezt a kávét nem is eszpresszónak szánja a forgalmazó ? Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez hosszú, vagy félhosszú kávénak  jobb, nem pedig a tradicionális eszpresszónak elkészítve. Nálam az olasz eszpresszó nem ilyen.  

A kávészemek világos bécsi pörkölésűek. Felületük száraz, matt, nemhogy olajkiválás, de zsíros fény sem mutatkozik rajtuk. Az olasz eszpresszók alapanyagai általában azért készülnek erősebb, olasz pörköléssel, mert úgy tartják, az jobban kihozza a zamatokat az alapanyagból. De természetesen vannak, akik a bécsi pörkölést jobban szeretik. Vannak, főleg Bécsben és általában a német nyelvterületen. A kóstolás első kortya igazolja: a kávé nem eszpresszó alapanyag, a belőle készítendő ital nem espresso italiano. A világos pörkölés általában előtérbe hozza a kávé savanykás ízeit, de ne legyünk igazságtalanok a németajkú pörkölő mesterekkel, képesek ők egészen sötét pörkölésekkel is előállítani az ecetet. Az ecet egészséges és hasznos folyadék. Aki mégsem azt szeretné kortyolgatni, eressze a szokásosnál hosszabb lére italát. Az így készült ital híg, vizes, testetlen kávé. Vagyis a jó olasz eszpresszó lényege hiányzik belőle. Krémje szokatlanul világos, vékony réteg, a csészét a gépről elemelve olykor már az enyhe mozgástól felszakadozik. Nézzük meg jól, majd egyből mondjunk is búcsút neki, mert nem sokáig kísér minket a fogyasztás rögös útján. Ha az igazi eszpresszó iránti igényeinkkel leszámoltunk, az ital ízeit meglepően finomnak találhatjuk. A kávé természetes édessége nélküli finom virágnektáros, gyümölcsös ízeket mutat. A korty végén a savanyúság Damoklész-kardja függ. Eleinte csak függ, a fogyasztással előrehaladva aztán le is sújt. Akár az ital hőmérsékletének csökkenése, akár az értékesebb aromaanyagok elillanása okozza, előbb a korty végén jelenik meg a savanyúság, azután végképp dominánssá válik. Az aromaanyagok elillanását pedig nem gátolja tartós, erős krém, sűrű állag vagy jó olajtartalom, ezek ugyanis hiányoznak. Így lesz a hosszú lére eresztett kávéból valódi eszpresszóhoz illő mennyiség: az ital utolsó harmadát hagyjuk ott. A készítéshez alkalmazott víz hőmérsékletének emelésével javíthatunk a helyzeten. Forró géppel próbálkozva a krém színe közelít az elvárthoz. Az ízek kissé javulnak, az ital mennyiségét is csökkenthetjük, ezzel az aromákat koncentrálva távolról közeledhetünk az eszpresszó ital felé, miközben a kívánatos gyümölcsös, és a még elfogadható savanyú ízek egyensúlyát próbáljuk megtartani. Közeledhetünk tehát az eszpresszóhoz, de el nem érhetjük. Az utóíz megfelelő konzisztencia, testesség, olajtartalom hiányában nem erős, de elfogadható finom karamellás-gyümölcsös aromák után hamar kellemetlenre vált. Kesernyés, fáradt, füstös, fanyar. Risztrettóval ne próbálkozzunk, eceteskávé lenne a büntetésünk. Hosszabban készítve, decis, másfél decis kávéként egy csökkent aromájú, de azért elfogadható német hosszú kávét kapunk. A kávé tejjel egészen finom, jól fogyasztható. A németes kávéital után ez ennek a keveréknek a másik igazi felhasználási területe. A tej testet ad, a gőz által előcsalogatott tejcukor kellő édességet, a gyümölcsös-savanykás aromák mindezzel jól harmonizálnak.

Első hallásra valami furcsa marketinges tévedésnek gondoltam a Splendid márkanevet, de egy kis netes keresgélés során kiderült, hogy valóban egy olasz kávégyártóról van szó, melyet 1992-ben szerzett meg a Kraft Foods, a Jacobs kávék anyavállalata. Lássuk, hogy is néz ki az a kávé, melynek neve angolos csengésű, de magát olasz eszpresszónak kínálja. A kávébabok tejcsokoládé színűek, felszínük matt, olajkicsapódás még nem látható, illatuk savanykás, fűszeres.
Az őrlemény tömény rozskenyér illatú. Ezen a ponton már sejthető, hogy ebből bizony nem lesz vérbeli olasz eszpresszó. A kávé krémje minimális, tejcsoki színű, kevergetés után szinte teljesen szétoszlik. Nehezen csapolható, a kifolyó kávésugár eltáncol, hamar kiszőkül és 10-15mp után már majdnem vízszerű, átlátszó folyadék ami a csészébe folyik. Az íze tejkaramellás, virágos, mézes, citrusféle gyümölcsös jegyekkel és halványan érezhető még rozskenyér és köménymag. Utóíze savanykás, de még nem kellemetlen. Ugyan, mint korábban már leírtam a Splendid eredetileg olasz, de ez a kávé semmi olaszos varázslatot nem mondhat a magáénak, sőt egészen kísértetiesen emlékeztet a Jacobs Espresso-ra, ami talán nem véletlen. Risztrettót ne csapoljunk ebből a keverékből, mert erre alkalmatlan! Ideális felhasználása a bécsi eszpresszó, tejszínnel vagy tejjel, illetve bármilyen hosszú tejes kávéital.