Amikor zúzmarás reggelen az ablakon kitekintve már előre fázunk, vagy nap végén végre meleg otthonunkba lépünk, egy bögre forró csokoládé csodát művelhet. Egyszerűen elkészíthető, sokféleképpen ízesítheted, megunhatatlan!
A csokoládé − azon kívül, hogy finom − sok ezer éve ismert vágyfokozó, afrodiziákum: állítólag Casanova is forró csokit kortyolgatott szexuális étvágyának fokozásáért. Sokan pedig azzal mentegetjük magunkat csokimajszolás közben, hogy egy kis „boldogsághormonra” vágyunk. S egy kedves filmélményem is az eszembe jut: a Csokoládé című romantikában Juliette Binoche csokoládéboltot nyit egy unalmas kistelepülésen − a célközönséget is felrázza (meg is osztja), és a szerelmi szál sem marad el.
Spanyolok a misén
A Dél-Amerikában honos növényt a maják i.sz. 600 körül már bizonyítottan termesztették. Az indiánok a magvakon kívül (amiből az italon kívül gyógyszert is készítettek) a termés egyéb részeit is felhasználták: a terméshúst csemegeként ették, a héjból kanalat, poharat, edényt faragtak, a leveleket pedig lakóhelyeik építésekor használták fel. A mag fizetőeszköznek is számított, és ez a szokás az európai invázió után is csak lassan tűnt el.
A monda szerint Montezuma azték uralkodó 1519-ben megkínálta Fernando Cortez spanyol hódítót a kakaóból, vízből és kukorica- vagy maniókalisztből főzött, mézzel, fahéjjal, ánizzsal vagy chilivel ízesített „sokoatl”-lal. Az 1600-as években a Mexikóban élő spanyolok a hosszú misék alatt, a templomban is csokoládét iszogattak − frissítőre van szükségük, mentegették magukat −, Chiapas püspöke azonban e gyalázatos cselekedetért kiközösítette őket. A történet pikantériája, hogy nemsokára a püspök felderíthetetlen körülmények között meghalt: a pletyka szerint mérgezett csokoládét ivott. V. Pius pápa azonban a keserű csokoládéital ízét olyan kellemetlennek találta, hogy kimondta: böjt idején is szabad fogyasztani.
Meghódította Európát
A XVI−XVII. században Spanyolország kakaóimportőr monopólium volt. A hajókon általában porrá őrölt kakaó, ánizs, szegfűszeg és fahéj összetételű kakaómasszát szállítottak. Spanyolországban 1580-ban nyílt az első csokoládéfőző. A francia és az osztrák nemesség a spanyol udvarból vette át divatot. A kakaó körülbelül a tea elterjedésével párhuzamosan hódított, és csakis ital formájában. A londoni Chocolate House vendéglő 1657-ben nyílt meg, a csokoládéital divatja II. Károly idején (1660−85) élénkült meg Nagy-Britanniában.
Csak a XVIII. században kezdtek kísérletezni szilárd csokoládéval. A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtoló gépe (a kakaóbabból kivonta a nehezen emészthető zsír egy részét) a minőség ugrásszerű javulását hozta. A csokoládészeletet „hivatalosan” csak 1847-ben találták fel; a svájci Nestlé fivérek 1876-ban dobták a piacra az első csomagolt tejcsokoládé-szeleteket. Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában 1880-ban fedezte fel a mai élelmiszeriparban kenőgyúrás (konsolás) néven ismert csokoládéfinomítást, illetve a csokoládé fondant. A francia és az angol gyarmatokon csak a XIX. században kezdtek kakaótermesztésbe. Ma Afrika országaiból érkezik a világ kakaójának kétharmada.
A kakaóbabtól a finomságig
A csokoládét az eredetileg csak Dél-Amerikában honos kakaófa, a Theobroma cacao magjából készítik. A latin névadás (theobroma = istenek eledele) jellemző a kor emberének elragadtatására. A kakaó fő hatóanyaga a teobromin (100 grammban 100 mg). Afrodiziákum hatása is részben ennek köszönhető, illetve élénkít, emeli a vérnyomást.
A húsos hüvelyben lévő kis sárga magokat kiszedik, a nyers kakaót először fermentálják (speciális erjesztés, füllesztés), majd 140-150 fokon pörkölik, az így megbarnult, törékennyé vált héjat leszedik, s a kakaót folyékony masszává őrlik, amit a benne lévő zsír tesz lehetővé. A masszát kisajtolják. A kakaóvaj a kiváló zsíranyag, a kakaóporban nincs zsír. A csokoládé kakaópor és kakaóvaj keveréke. Ha a masszához kevés cukrot és újabb kakaóvajat kevernek, abból étcsokoládé lesz, tejcsokoládé gyártásakor sűrített tejet adnak a masszához.
A forró csokoládé alapanyaga mindig jó minőségű, általában magas kakaótartalmú étcsokoládé. Magasabb zsírtartalmú tejjel és tejszínnel készítve természetesen töményebb lesz, mint alacsony zsírtartalmúval, sőt több recept a könnyítésért vizet is tartalmaz. Mindig a felmelegített tejhez add az apróra tört csokit, és ne forrald fel, csak melegítsd! A végén turmixolhatod is, akkor habosabb, krémesebb lesz. Az alapital sokféleképpen ízesíthető: fahéjas-szerecsendiós, vaníliás, chilis, gyömbéres, többféle alkoholos (rumos, whiskys, likőrös stb.) változat is készíthető.
Forrás: Mindmegette.hu
