Erre mondjuk nem számítottam, érdekes meglepetés volt.
Megbeszéltük az időpontot és Firenzében elkezdtük szervezni a gyárba való kijutást. Arra gondoltunk, hogy egyszerűbb ha nem autóval megyünk (ez egy téves döntés volt ), így hát megmutattuk a címet a tourist information-ben és a hölgy készségesen elmondta, hogy 8-as busszal érhetjük el a célunkat.
Ez volt a második hiba. A buszt természetesen elsőre nem intettük le, azt hittük meg fog állni, és fél óránként közlekedik. A másodikra már rutinos integetés következtében sikeresen fel tudtunk szállni. A sofőrnek is felvillantottuk a címet tartalmazó papírt, aki teljes magabiztossággal mondta, hogy sima ügy, szólni fog. A végállomáson ezt meg is tette: „Na, ez a végállomás, fogalmam sincs mi ez a cím, kérdezzetek itt meg valakit.” Mosoly.
A helyi pékségben nagyon nagyon segítőkészek voltak, egy ott dolgozó lány megkérdezte kb 4 kollégáját, ott már nem tűnt olyan egyértelműnek a cím, mert az utca alapján az igazából mégis inkább egy másik falu, pontosabban annak is a tőlünk távolabbi külső része volt. A lány olaszul elmutogatta és magyarázta, hogy át kell mennünk a hegyen, amin sok kanyar van, és menni tovább tovább tovább.
„Curva curva curva curva curva tattarattarattarattata”
Azt mondta, kb 2 km az út, nem vészes. 2 km megtétele után kezdett gyanús lenni, hogy nemhogy Jolly de semmi más sincs a környéken, kivéve egy villát, ami előtt épp akkor parkolt le egy hölgy. Megkérdeztük tőle, hogy hallott-e már erről a címről mire furcsán nézett, majd beinvitált a villába és mondta, hogy ezt térképen kell megnézni, mert elég messze van és nem tudja pontosan mi az irány. Kiderült, hogy innen még 7-8 km a gyár, de az út elég bonyolult ezért felajánlotta, hogy elvisz minket autóval. Ez nagyon kedves volt tőle, közben az eső is elkezdett szemerkélni. Így hát az ismeretlen hölgynek köszönhetően végül is célba értünk.
A gyárban Caterina mindenekelőtt azt javasolta, hogy esetleg akkor igyunk egy kávét. Ez egész jó ötletnek tűnt így átmentünk egy másik épületbe, aminek a második emeletén egy plexi fal mögött, ahonnét az egész gyártósor látszik, egy régi Faema teljesít szolgálatot igen frissen pörkölt Jolly Crema társaságában. Az egész gyár itt kávézik, így elég nagy a forgalom itt. Természetesen korlátlan mennyiségben csapolhat bárki, aki itt dolgozik. A Faemának ennek következtében éjszaka kivételével nem nagyon van pihenőideje. Az espresso tökéletes volt, amit kaptunk, dehát nem is vártunk mást.
Ezután lementünk a gyárba, ahol épp most fejeződött be egy pörkölés. Megtudtuk, hogy mindkét blend SO összetevőit természetesen külön pörkölik, valamint, hogy a frissen pörkölt kávénak egyáltalán nincs illata. Egy hét pihenő után azonban már igencsak előjönnek a jellegzetes frissen pörkölt illatok. A pörkölt SO kávékat külön silókban tárolják és egy gép segítségével áll elő a kevert blend, aminek mind az összetevőit, mind azok arányát igen kevesen ismerik csak.
A Jolly családi vállalkozás, a céget egy család vezeti, akik folyamatosan ellenőrzik az SO kávék és az elkészült keverék minőségét is. Ha valami nem tökéletes, akkor kuka.
Raktárkészletük nem nagyon van. Minden nap folyamatosan működik a pörkölő és a megrendeléseknek megfelelő mennyiségű kávét készítenek, hogy mindenki a lehető legfrissebb kávéhoz jusson hozzá. A podok kivételével mindent itt készítenek, van egy vákuumozó gépük is a dobozos, őrölt kávé előállításhoz. A podokat egy külön gyárban gyártatják, ahová eljuttatják a szemes kávét és az elkészült podokat szintén folyamatosan ellenőrzik, hogy megfelelőek-e. A gyárban egyébként elég sok folyamat manuálisan zajlik, ez még családiasabbá teszi az egészet, mert nem az törétnik, hogy megérkezik a zöldkávé és megnyomnak három gombot azután elkészül a TSR keverék, hanem folyamatosan ellenőriznek mindent, figyelik a pörkölést stb stb.
Említettem Caterinának az itthon felmerült véleményt miszerint nem mindegyik Jolly szállítmány egyforma minőségű. Egyrészt ez lehet a frissesség kérdése miatt, hiszen hiába pörkölnek ők frissen, ha a forgalmazó fél éves raktárkészlettel szeretne itthon dolgozni, másrészt azt mondta, hogy 1-1, valamelyik ízkomponensben mást mutató sarzs elképzelhető, hogy becsúszik, mert a zöld kávé még egy farmon belül is változékony faktor. Az azonban vitathatatlanul látszott, hogy minden tekintetben a tökéletesre törekszenek. Nem tömegtermelésről, hanem egy családi vállalkozásról lévén szó.
Másnap visszamentünk a gyárba, most már autóval és Caterina kedvességének köszönhetően igen-igen baráti áron vásároltunk egy kis Jolly kávét, hogy itthonra is maradjon az élményből. A csomagok pár nappal a megvásárlásuk előtt készültek el, tehát igen friss pörkölésű Jolly kávét kóstolhattunk itthon is.
A lehetőséget és a teljes körű gyárlátogatást ezúton is köszönjük szépen mégegyszer.
Vadászi Zoltán (Tier)