Kávés eszközök tuningolása, javítása

Hazánkban a háztartásokban viszonylag széles körben használatosak az Iberital őrlők különféle változatai. A helyi Frei Café négy esztendeje több példányt is folyamatosan használ a különféle kávékhoz üzemszerűen, bármiféle hiba nélkül. Vagyis a konstrukció bevált, jó ár-érték arányú, magas használati értékű eszköz az otthoni igényes kávékészítéshez.

Három év Iberital Challenge használat alapján otthoni körülmények között véleményem szerint három módosítási lehetőség adódik a gépnél:

• őrlemény finomság kijelzés,
• őrleménykiadó torok elsimítás, (csőrös kivitelnél)
• zajcsillapítás.

A kijelzés javításáról kiváló cikk található a Kávékorzón.

A tuningolásnak van egy ésszerű határa. Az egész szerkezet átgondoltan takarékos, ha mindent meg akarnánk támadni a jobbítás szándékával, akkor már egyszerűbb volna egy másik, jobb és drágább gépet venni, aminél ezt a munkát a gyárban elvégezték.

Ha belevágunk, tartsuk meg a balesetbiztonsági szabályokat különös tekintettel az áramütés elkerülésére!

1. Az őrleménykiadó torok elsimítása

A legtöbb őrlőnél – köztük a legdrágábbaknál is - meglévő hiba, hogy őrlés után jelentős őrlemény mennyiség marad a gép belső részeiben. Ezt a bent maradó mennyiséget kiskanállal, praktikusan meghajlított hústűvel lehet megpróbálni kipiszkálni. Jó megoldás, ha a gépet adagonként töltjük kávébabbal, és mindenkor üresre daráljuk. Ekkor a daráló ürülése után járó motorral a serleg fedelet fölemelve, majd visszaeresztve kis levegő löketekkel noszogathatjuk a bent maradni szándékozó őrleményt a távozásra. Ezután jöhet a kiskanál.

A csőr eltávolítása után nézzük meg alaposan az őrlőkamra száját. Több momentumot is találunk, ami nem segíti a folyamatot. A feltorlódást okozó részek egyben rögösítik is az őrleményt, hiszen a torlaszokon át az őrlemény szeret miniatűr jégmező széléről letöredező jéghegyeket mintázva rögökben távozni. A tengelyen forgó háromágú söprő csillag akciósugara után kis bemaródással (öntési hiba) találkozik a kifelé igyekvő kávéőrlemény. Ezt reszelővel simítsuk el. A külvilág felé vezető úton mintegy egy centis vízszintes szakasz következik. Az őrlemény nem szeret vízszintesen sétálni, nem is teszi. A sík terep jó alkalmat kínál a szemcsék számára leheveredni, feltorlódni, netán rögöket képezni. Reszelővel a vízszintes szakaszt alakítsuk kifelé lejtősre. A fröccsöntött műanyag őrleménykarának szerencsére van elég vastagsága, „húsa” ahhoz, hogy ezt megtegyük.

A következő akadály a csőr alsó pereme, ami több, mint két milliméteres lépcsővel gátolja a kiszóródást, és elősegíti az őrlemény feltorlódást, rögösödést. Ezt szintén reszelővel távolítsuk el. A fényképeken jól látszik az eredeti, és az akadálymentesített nyílás különbsége. Így alig marad őrlemény a kiadó nyílásban, és ami marad az is könnyebben kikaparható.

Még egy dolog látható a fényképen: a szájnyílásba illesztett fenyőfa darabka. Ez azt a célt szolgálja, hogy a kivető nyílást szűkíti, (a söprögető csillag lapát magasságára) és a csőrig megtartja annak állandó keresztmetszetét. Így a kifelé irányuló légáram erősebb lesz, nem lassul le idő előtt, hanem fokozott erővel hordja a csőrig a kávészemcséket. A csőrnél azután eléggé meredekre vált a kivezető út, a szemcsék ott már a légáram rásegítése nélkül, maguktól is jól haladnak kifelé. A csőr kiszélesedése arra éppen elég, hogy a szükséges légáram lassulás bekövetkezzék – ez akadályozza meg, hogy az Ascasco darálókhoz hasonlóan az Iberital is túl erősen fújja az őrleményt, annak egy részét kisöpörve a szűrőkosarunkból.


2. A zajcsillapítás

Az Iberital Challenge daráló erős zajt okozó konstrukciós hibái könnyen földeríthetők, és nem túl nagy nehézség, valamint költség árán házilag is jelentősen csökkenthetők. A zaj nagyrészt a konstrukció olcsóságából következik, kisebb részben abból, hogy a konstruktőrök nem fordítottak energiát a zaj csökkentésére, és még a véletlen sem sietett a termék segítségére. Vagyis aminek esélye van zajongni az Iberitálban, az zajong is erősen. Többen a hasonlóan olcsó Ascasco darálók enyhébb zajáról tudósítanak. Ezeknél sem a bravúros konstruktőri munkát, az igényesebb anyagokat, inkább a szerencsés véletlen szerepét föltételezem.


A főbb zajforrások

• 1. a daráló tengelye szorul, ami rendkívül zavaró éles visítással jár;
• 2. a darálókamra alkatrészei kicsiny tömegűek, emiatt a babok őrlésekor mindenkor jelentkező zaj elnyelése nem biztosított;
• 3. a kehely szorosan csatolt a zajos őrlőkamrához, tölcsér alakja miatt részint nagy hatásfokú hangerősítőként, részint hangszóróként, az őrlőkamrával együtt valóságos hangszerként viselkedik;
• 4. motorzaj.

Zajforrások, amiken nem segíthetünk:

• 1. kisméretű, olcsó, túl magas fordulatszámú szénkefés motor,
• 2. az előbbi hibán segíteni hivatott áttétel,
• 3. csapágyak hiánya, perselyezett tengelyek.

A hiányosságok az olcsóságra való törekvés miatti kompromisszumok. A vastag öntött készülékház helyett alkalmazott vékony lemez, a fémöntvény őrlőkamra helyett fröccsöntött műanyag és a többi, ipari őrlőktől olcsóbb műszaki részlet teszi számunkra is, bolti új termékként is megvásárolhatóvá a készüléket. A vendéglátóipar egyik leggyakoribb, belépő szintű üdvöskéje, a Mazzer Mini negyedmillió forintért illegeti magát szép csendben, ennyiért hat Iberitál zajonghatna kávésarkunkban.

A zajcsillapítás igénye az építészetben sok ezer éves, kidolgozott eljárásokat eredményezett, amiket a modern hangtechnika pontos mérésekkel is kiegészített, továbbfejlesztett. Vagyis semmit sem kell feltalálnunk, csak a régóta ismert anyagokat és eljárásokat megfelelően alkalmaznunk.

A daráló őrlőkamráját és a késeket, valamint a finomság állító eszközöket tartalmazó alaplap olcsó fröccsöntött műanyag. Az ipari őrlőkhöz, de a hagyományos tervezésű konyhai őrlőkhöz is (pl. Gaggia MDF, Rancilio Rocky) ez a kulcsfontosságú elem drága, több megmunkálási fázison áteső fém öntvényből készül. A fém a műanyaghoz képest nagyobb szilárdságot, nagyobb pontosságot biztosít, a műanyag fröccsöntött elemnél ezek a kedvező tulajdonságok szerényebbek.

A cikk még nem ért véget...



Az alaplap az Iberitálon az önhordó karosszériaként viselkedő vékony külső köpeny belső oldalához ponthegesztett tartóvasakon áll, mégpedig úgy, hogy a tartósíneken az alaplap elülső és hátsó pereme fekszik föl. Az alaplaphoz alulról csatlakozik a viszonylag súlyos elektromotor. Az alaplap középpontjától jócskán eltolva, három csavarral megfogatva lóg az alaplapról lefelé. Ez okozza a problémát. A motor tengelye az alaplap alatt elhelyezkedő fogaskerékházban adja át a hajtást a daráló tengelynek. Erre a zajos áttétre a motor túl magas fordulatszámának csökkentése érdekében van szükség. A tengely réz perselyen keresztül fut be az őrlőkamrába, ahol aztán az őrlőkúpot rácsavarozhatjuk. A tengely és a persely között a legprecízebb illeszkedést kell biztosítani, mivel részben a szoros illeszkedés teszi az őrleménykamrát alulról zárttá a finom őrleményszemcsékkel szemben. A visítás oka: a gyenge műanyag alaplap meghajlik a reá függesztett elektromotor súlya miatt, miáltal a belé épített réz persely némiképp elferdült pozícióban fogadja a rajta átmenő darálótengelyt. Emiatt a tengely és a persely egymáshoz feszül, a tengely forgása közben az egymáshoz feszülő fémek sivító hangját hallani.

Ez a helyzet nem csak a zavaró hang miatt, de a műszaki megfontolások miatt is aggályos, hiszen az egymáshoz sivítva feszülő fémek alkatrészkopást okoznak. A gyengébb anyagú réz persely kopására számíthatunk, ami szerencsére viszonylag olcsón és könnyen cserélhető. (Már, ha nem ragasztottuk azt be véglegesen az alaplapba.)

A hiba elhárításának lehetőségei a következők. Elsőként természetesen a tapasztaltak szerint érthetetlen módon zsírozás nélkül kibocsátott gépek tengelyeinek, perselyeinek zsírozását végezzük el. Ez szükséges, de tapasztalatom szerint még nem szünteti meg a visítást.

A következő lépés akár ki is hagyható, gépünk zajcsökkentése jórészt e nélkül is elvégezhető, de olyan konstrukciós hiba elhárítását javaslom, ami megoldásért kiált. Pótoljuk azt a hiányosságot, miszerint a gyengécske alaplap hosszabb oldalai nincsenek alátámasztva. Márpedig a motor húzóereje miatti deformáció nagyrészt éppen ebben az irányban hat, vagyis ha már a szükséges négy oldali alátámasztás helyett a tervezők költségcsökkentési célzattal csak kettő oldallal törődtek, akkor éppen nem a két rövidebb, hanem ezen hosszabb oldalakat kellett volna alátámasztaniuk. Az alaplapot kialakító fröccsöntő szaki láthatóan gondolt erre a problémára, a két hosszanti oldal mentén az alaplap alján két plusz bordát alakított ki erősítésül. A szándék dicsérendő, ám a megoldás a gyakorlatban elégtelennek bizonyult. A műanyag lap az én gépemnél szemmel is láthatóan meghajlott, a kontroll gépnél azonban nem, emez nem is visított annyira bántón, mint az enyém. Vagyis alaplapunk állapota szerint tekintsük fontosnak, avagy elhanyagolhatónak a most tárgyalt átalakítást.

Vegyünk tehát két kis fa, bútorlap, vagy más eléggé merev, de könnyen alakítható darabot. Nagyságuk mintegy 8x2,5 centiméteres lesz, és legyenek minél vastagabbak, hogy erős tartást adjanak. Én másfél centi vastag MDF darabokkal dolgoztam. Az őrlő első és hátsó oldali tartósínjei közé, a hosszú oldalakra faragjunk be mindkét oldalra egy-egy fa polcot. A fa polcok külső íve a daráló köpenyhez fog illeszkedni. A polc belső oldala minél nagyobb felületen támassza alá az alaplapot, de azért hagyjanak helyet a motor behelyezéséhez, és a fogaskerékház íve számára, valamint a fogaskerékházból kinyúló fölerősítő fülnek is. A munkához lombfűrész vagy dekopír fűrész, ráspolyok, csiszolóvászon és satu szükséges. A pontos illeszkedést többször ellenőrizzük. Végül a polcokat ragasszuk be a készülékházba végleges helyükre úgy, hogy az alátámasztás mind a négy oldalon azonos szintben fusson körbe. A ragasztáshoz én FBS-t használtam.

A tartóelemekre körben szabjunk és ragasszunk vékony szilikon, vagy gumi rátétet, hogy a mozgó daráló alkatrészek testhangként ne tudják átadni rezgéseiket a könnyű, emiatt eléggé rezonáns köpenynek. Természetesen majdan az alaplap fölcsavarozásakor a csavarfejek alá is tegyünk a szilikon alátétből, hogy a testhangok terjedésének ezen útját is megnehezítsük.

A következő feladat a műanyag alaplap alján, a hosszabb oldalakon kialakított erősítő bordák eltávolítása. Ezek fölöslegesek lesznek, mivel az alaplap ezeken a szakaszokon a fa polcokkal sokkal masszívabb alátámasztást fog kapni, ellenben a kiugró bordák az új tartókra való ráhelyezésnél útban lennének. A kemény műanyag fa- és fémfűrésszel is jól fűrészelhető, azonban vigyázzunk, nehogy a fűrész az alaplapba, vagy az alaplap átmenő csavarokhoz kialakított megerősítő pogácsáiba is belekapjon. A bordák legnagyobb részét teljesen le lehet fűrészelni, és amit már nem, azok a részek is jócskán megkezdhetők. Itt harapófogóval tördeljük le a fűrész által meghagyott maradékokat, majd ráspollyal simítsuk el a felületet. A műanyag alaplap ezzel már eléggé jól alá lesz támasztva, de azért továbbra is –a fém öntvényhez képest- gyenge, nyeklő-nyakló műanyag marad.

Találós kérdés: Az alaplap négy sarka közül miért csak hátrom van csavarral rögzítve? Főként, hogy a negyedik csavar fogadó menetes furata a tartósínen már elkészült. Amíg a megfejtésen gondolkodunk, a negyedig sarokba is alakítsunk ki lyukat az alaplapba egy pótlólagos rögzítőcsavar számára. A lyuk kialakítása tüzes szöggel történjék, ne fúrva, mert a fúró megrepesztheti a műanyagot!

Következő lépésként igyekezzünk megszüntetni a persely és a darálótengely egymáshoz viszonyított ferdeségét. Arra van módunk, hogy a tengelyt a perselyhez igazítsuk. Ennek menete a következő: A motor-alaplap-őrlőkések összeszerelése után a motort felfüggesztő három csavar közül párat valamennyire meglazítunk. Nem túl egzakt megfogalmazás: „párat valamennyire” de szabály nincs, próbálgatni kell. Az egységet behelyezzük a tartósínekre, elektromosan csatlakoztatjuk, és beindítjuk. Előzőleg a finomság állító csigát is feltétlenül szereljük fel, ez akadályozza meg, hogy a két kés elkapja egymást, és súlyosan összeszoruljanak. Figyeljük hogyan alakul a visítás, és a szerkezet futásának egyenetlensége, ami mechanikai eredetű halk ropogó hanggal jelentkezik. Szétszerelés, más csavarok meglazítása következzék. Néhány próba után hallhatóvá válik, milyen irányban érdemes tapogatózni. Felhívom a figyelmet, többször kell próbálkozni, vagyis ne sajnáljuk az időt a feladatra. Valószínűleg két, vagy mindhárom csavar eltérő mértékű meglazítására is szükség lesz. A visításmentes, legszebb hanggal együttfutó állapot véglegesítésére használjunk vékony csavaralátéteket, vagyis az alátéteket távtartóként használva véglegesen szorítsuk össze a három csavarral az alaplapot és a fogaskerékházat. Figyelem, ez egy kissé más alkatrész pozíciót fog eredményezni, mint az előző, laza csavarokkal lógó beállítás, emiatt az előbbi beállítós játékot alátétekkel összecsavarozott állapotra nézve is el kell végeznünk, de ez már kevesebb próbálkozást fog igényelni. A távtartók miatt ezután rés fog nyílni az alaplap és a fogaskerékház között, ami a por bejutásával fenyeget. Ezért a fogaskerékházat tömítésként tekerjük körbe szigetelőszalaggal úgy, hogy annak felső széle fusson föl az alaplapra.

Ezzel a tengely perselyben való feszülését, az egymásba maró fémek visítását megszüntettük, ami után gépünk mechanikája szebb futást produkál. Figyeljük meg a cikkhez készült videóban, hogy az eredeti gép motorját kikapcsolásnál azonnal lefékezik a súrlódások. Márpedig ami súrlódik, az zajong is. A módosított készülék kikapcsolás után hosszabban forogva áll le. A Rancillio Rocky mintájú őrlőm pedig mindenféle barkácsolás nélkül még sokkal hosszabban forogja ki magát, de az annyival drágább is. (És még mindig nem ipari minőség.)

Ezután készülékünk már nem visít, és az őrleménykamrában keletkező hangokat is csak szilikon alátéttel csillapítva adja át a burkolatnak. De azért marad még zaj bőséggel.

Szereljük le a műanyag alaplapról a mozdítható alkatrészeket. Könnyű műanyag darabot kapunk, ami szinte semmiféle ellenállást nem tanúsít a kávébabok forgácsolásakor keletkező hangos zajjal szembe. Alulról megfigyelve az alkatrészt láthatjuk, az őrlőkamra falai üregesek. Pazarló világunkban dicséretes anyagtakarékos megoldás ez, azonban még kevesebb ellenállás is egyben a zajjal szemben. A hanghullámoknak útját állni elsősorban nagy tömegekkel lehet, éppen ez hiányzik a könnyű fröccsöntött alkatrészből.

A cikk még nem ért véget...



Először az oldalfalak üregeit vegyük kezelésbe. Töltsük fel az üregeket száraz homokkal, vagy ami még jobb homokkal kevert ólomsöréttel. Minél nagyobb tömegű a töltőanyag annál többet csillapít. A homokot hosszas kocogtatással tömörítsük az üregben. A következőkben egy új anyaggal kell megismerkednünk. Ez a műanyag alapú bitumenlemez, ami a régebben alkalmazott közismert kátránypapír utóda. 3 és 5 mm vastagságban is kapható, méter széles tekercsben. A tekercs 5 négyzetméteres szalagot alkot, nekünk viszont csak néhány tenyérnyi kell belőle. Legjobb ismerőstől építkezési maradékból kérni. Az anyag szikével könnyen darabolható. Jó technika, ha a lapot a kívánt formához odanyomjuk, majd a puha anyagban kirajzolódó körvonalak mentén daraboljuk. A melegítés-ragasztás kisebb daraboknál kézben tartva gyufával is elvégezhető. Nagyobb daraboknál az anyagot helyezzük vizes újságpapírra, és kézi láng melegítővel, vagy hőlégfúvóval melegítsük ragacsossá. A papírt az asztal szélére húzva bevizezett kezünkkel a lap hideg alsó oldala alá nyúlhatunk, és a darabot a kívánt helyre ragaszthatjuk.

A homokkal töltött üregeket zárjuk le bitumenlappal. Az őrlőkamra aljára ragasszunk kör alakú bitumen lemezeket akár több rétegben, minél vastagabban. Ez a rész egyben a fogaskerékház teteje is ezért arra ügyeljünk, hogy annyira vastag azért ne legyen a felragasztott anyag, hogy a fogaskerék forgását akadályozza.

A továbbiakban az őrlőkamra külső oldalára ragasszunk csillapító bitumen lapokat. Az őrlőkamra munka közben rendkívül zajos, így ne spóroljunk a csillapítás vastagságával. A határ azért mégsem a csillagos ég, hanem a készülékház. Figyelem, a finomság állító csiga és az alaplap rögzítő csavarok helyét gondosan hagyjuk ki. Ha már a finomság állító csiga került szóba, az ezt tartó bak üregét is töltsük ki száraz homokkal, és ragasszuk le, hiszen ezen a szakaszon ennek az elemnek kell az őrlőkamrából előtörő zajoknak útját állni.

A továbbiakban vessünk pillantást a készülékház tetejét alkotó fekete műanyag idomra. Vékony, pillekönnyű, minden hangot átengedő elem. A belső oldalára több rétegben ragasszunk fel minél több bitumenlemezt mindaddig, amíg az alkatrész már nem lesz sem vékony, sem pillekönnyű, ellenben zajcsillapító tulajdonságai ugrásszerűen megjavulnak. A maximális vastagság elérése közben figyeljünk arra, hogy a finomság állító elemek, a felső kés tartó fogas tárcsa és a csiga a készülékházon átmenő tengelyével együtt mozgásukban akadályozva ne legyenek. Gondoljunk az őrlemény kiadó csőrre és a fekete fedőlap előlapi részének készülékházhoz való illeszkedésére is. Észrevehetjük, ezzel a munkával az őrlőkamrából őrlés közben fölfelé előtörő zajnak igyekszünk gátat vetni.

A hajlékony fekete műanyag tetőelem a hangszigetelés után nehéz, hajlani nemigen akaró darabbá alakult át. Ez nem csak a hang terjedést, de az összeszerelést is nehezíti, előfordulhat, hogy a tető az eddigi egyetlen könnyed mozdulat helyett ezentúl alapos, minden oldalt figyelembe vevő illesztgetés után, egy vékony késpengét cipőkanálként használva lesz fölhelyezhető. A feladat az elemek sérülése nélkül elvégezhető marad. A szét- és összeszerelés tehát ezután figyelmet fog kívánni, ám erre a használat során csak ritkán kerül sor, a hangcsillapítás hatását ellenben minden bekapcsoláskor élvezhetjük.

Ha így, összeszerelve babtartó kehely nélkül bekapcsoljuk a készüléket, rendkívül örvendetes halk működést tapasztalunk üresen futó és őrlő menetben egyaránt. Azonban illesszük csak helyére a kelyhet, és azonnal kitör a botrány. A daráló leghangosabb része az őrlőkamra, ahol a kések hangos ropogással tördelik a kemény babokat. A kehely az őrlőkamra fedelét képező késtartó tárcsába szorosan illeszkedik. Az őrlőkamra zajai ezért az anyagban való terjedés (testhang) útján könnyen kijutnak a kehelyre, mely hangszóróként sugározza szét a zajt. A gondot tehát elsősorban a testhangok jelentik. Ezek csökkentésére, megszüntetésére két út van. Az első, amikor a két kapcsolódó elem közé rugalmas anyagot illesztenek, ami gátolja a rezgések terjedését. Másik, hatékonyabb megoldás a kapcsolat teljes megszüntetése. Magam ez utóbbi mellett döntöttem.

Vágjunk le a kehely garatba illeszkedő szájából annyi, hogy csak mintegy 3 mm maradjon. A szoros kapcsolat ezzel megszűnt az őrlőkamra és a kehely között, azonban a garat és a tölcsér között pár milliméteres hézag keletkezett, amelyen át a bab törmelék a készülék belsejébe szóródhatna. Ennek megelőzésére a kehely száj nyílásába belülről ragasszunk vékony szilikon vagy gumi gyűrűt, ami tölcsérként benyúlik a garatba, helyükre irányítva a babokat, megakadályozva a bab kiszóródást. A rugalmas gyűrű ugyanakkor a testhangokat nem közvetíti a kehely felé.

Ezt követően a kehely rögzítését kell megoldanunk. Ennek praktikus módja: állítsuk be központosra a garatot, a fekete műanyagfedelet és a kelyhet. A kelyhet egyszerűen szorítsuk hozzá a fekete műanyag készülék tetőhöz, szerencsére éppen egymáshoz illenek. Ezután a kehely belső oldalán filctollal jelöljünk ki két olyan pontot, ahol a két elemet csavarral célszerűen egymáshoz rögzíthetjük. Ezek a pontok legyenek kellően távol egymástól, és olyan helyre essenek, hogy az itt áthatoló csavarok a készülékházban ne ütközhessenek a belső alkatrészekbe. Az alkatrészek központosságának szigorú megtartása mellett tüzes szöggel szúrjuk át a kelyhet és a palástot a két kijelölt ponton. Tüzes szöget használjunk, és ne fúrjunk, mert a fúró elrepesztené a műanyag alkatrészeket! A két átmenő csavart alátét alkalmazásával csavarjuk be. Az én gépemen a palást vastag bitumenezése önmagában is jól fogja a csavarokat, de ha ez nem volna elég az ellenoldalról karmos anyákkal is segíthetjük a stabil kötést. A munka elvégzése után a darálónk kehellyel éppen annyira csendes marad, mint volt kehely nélkül.

A kehely rögzítése után megszűnik az a jelenség, miszerint a garatban őrlés közben mozgolódó babok a kelyhet is mozgatják, ami egyébként nem káros, éppen csak különös, komoly őrlőhöz méltatlan mutatvány. Tekintve, hogy a kehely az őrlés finomság állítás közben ezután már nem fog a késtartó fogas tárcsával együtt forogni, ezzel sajnos a beállítás kijelző funkciója is eltűnt. Ez nem túl nagy veszteség, ha arra gondolunk ez a funkció eredetileg is igencsak gyengécske volt. Kellő tapasztalat birtokában ez a veszteség nem lesz zavaró, ám ha ragaszkodunk a beállítás kijelzéshez, akkor azt könnyen megvalósíthatjuk a Kávékorzón már megismert módon, a felső késtartó tárcsához rögzített, és onnan a készülékházon kívülre kivezetett mutatóval. Ha erre van igényünk ne csak az ott bemutatott kivezetési lehetőséget mérlegeljük, hanem azt is, hogy egy késtárcsához rögzített drótszálat a kehely mentén is kivezethetünk, és a szál végét mutatóként használhatjuk egy serlegre ragasztott skálán. Az őrlőt évek alatt kiismerve ezt én fölöslegesnek ítéltem, ezért nem valósítottam meg.

További lehetőséget kínál a zajcsillapításra a készülékház rezonanciáinak csökkentése bitumenlemez felragasztásával. Több réteget alkalmazzunk a hatás fokozására, eközben ügyeljünk arra, hogy a felragasztott rétegek ne akadályozzák a készülék összeszerelését. A készülékház és a belső alkatrészek közötti üregeket szálas anyag töméssel csillapíthatjuk. Ezek a technikák a hifi hangdobozok csillapítása során terjedtek el. Szálas anyagként használhatunk vattát, gyapjút, szivacsot és hasonló, a hifi technikából ismert anyagokat. Ezek alkalmazásakor ügylejünk arra, hogy a forgó motor ne kaphassa el, és ne motollálhassa a szálakat. Erre a célra én vékony műanyag lappal tervezem védeni a motor szabadon maradó részeit. Figyelem! A tömés nem csak a zajokat csökkenti, hanem a keletkező hőt is összegyűjti. Próbálgatás alapján úgy vélem ez szokásos használat során nem okozhat gondot. Ám ha nagyobb mennyiséget darálnánk, mondjuk egy barátunk kérésére negyed kilót, akkor a motor hője akár műszaki hibát, készülékünk tönkremenését, súlyosabb esetben tüzet is okozhat. Tehát csak ésszel tömjünk!

A mellékelt videó készülékház csillapítás előtti állapotban mutatja a módosított őrlő zajait. A saját őrlőm eredetileg a kontroll példánynál hangosabb, egy különösen zavaró visító hanggal gazdagabb volt.

Zárszóként újból felhívom a figyelmet a barkácsolás során a munkaeszközök szabályos használatára és az áramütés veszélyére. Szerelést csak áramtalanított készüléken végezzünk. Az áramtalanítás során ne elégedjünk meg a készülék ki-be kapcsoló gombjainak használatával, hanem a csatlakozó dugót húzzuk ki a konnektorból. Ha félig szétszerelt állapotban kell áram alá helyezni készülékünket, ezt a hálózati csatlakozó konnektorba illesztésével tegyük meg, és közben ne érintsük a készülék fém részeit. Háztartásunkban a néhány ezer forintért beszerezhető, szakszerűen fölszerelt áramvédelmi relé megelőzi az áramütést, ezzel életeket menthet.