1. oldal / 3
Elég sokáig hezitáltam, hogy belevágjak-e egy ilyen tesztbe, mivel kávé ínyenc körökben az automata kávégépek igencsak tabunak (vagy a sátán játékszerének) számítanak. Mivel azonban már volt az oldalunkon kotyogós teszt is, úgy gondoltam, hogy mi baj lehet ebből.
Az ellenérveket szinte mindenki csípőből szajkózza, még az is aki csak távolról látott ilyen gépet.
- nagyon drága
- rövid élettartam
- garancia után, meghibásodik, és olyan drága a javítás, hogy nem éri meg
- az elkészített kávé minősége csak a közepes szintet üti meg
- aki kényelmes, az vegyen inkább podos gépet
A dolgok azonban úgy alakultak, hogy saját magam győződhettem meg róla, hogy a fenti „vádpontok” mennyire valóságosak, és hosszabb kipróbálásra kaptam néhány népszerű automata gépet. Kíváncsiságomat tovább fokozta néhány SiD által készített videó, és beszámoló, amely rendkívül meggyőző volt, továbbá a Kávékorzó fórumon igen aktív, és jelentős számú az automata kávégépet használók köre, akik nagy megelégedéssel használják a gépüket.
Ráadásul cél volt az is, hogy a kávétesztjeink egy még szélesebb réteghez szóljanak, így ez év elejétől kezdődően már feltüntettük, hogy az adott tesztalany kávét milyen elkészítési módhoz ajánljuk, beleértve az automata gépeket is. Ezért a húrok közé csaptam, és begyűjtöttem a tesztgépeket.
Az olcsóbb kategóriától kezdve, a drágább modellekig három automata kávégépet sikerült megszerezni, mégpedig az alsó kategória igen népszerű darabját egy Saeco Oda Giro-t, egy drágább Saeco Incanto De Luxe-ot, és egy Saeco Talea Ring-et mint a felső kategóriás eszközt.
Összehasonlítási alapnak pedig a saját jól bevált La Pavoni Europiccola kávéfőzőm versenyzett, egy Mahlkönig Vario őrlővel párosítva.
Itt említeném meg a Kávégépbolt.hu (Bariboo Kft.) -t, aki készségesen segített abban, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a kért készülékeket, illetve Secondbolt nicknevű fórumozónkat (Őt mindenki ismeri az automatás topikból, mivel bátran kijelenthetem, hogy szakértője a témának), akinek a szakértelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gépekből kihozhassam a maximumot.
A Molinari kávékat (Molinari Cinque Stelle, Molinari Espresso) az Imperial Shop bocsátotta rendelkezésemre, míg a Musetti kávékat (Musetti Paradiso, Musetti 201) pedig a Szamilla Kft.-től kaptam. Szándékosan egy-egy robusztásabb, és egy-egy magas arabika tartalmú kávékat kértem, hogy minél szélesebb spektrumban lehessen a gépeket vallatni.
Az említett cégeknek és személyeknek ezúton is köszönöm a segítséget, hogy segítettek a teszt létrejöttében.
A teszt menete:
A teszt előtt a tesztalanyokat egyesével beállítottam (értem ezalatt a daráló beállítás, illetve az egyes menüpontokon belül mindent ami fontos), hogy a lehető legjobb minőséget produkálják. A daráló olyan finomra lett állítva, hogy szinte a befulladási határon dolgoztak a gépek.A kávékat 3 sorozatban készítettem el egymás után. Közvetlen bekapcsolás utáni első kávé, majd rövid szünetekkel, még két kávé, amiket egyforma, az aljukon feliratozott poharakba folyattam, és vakteszten kóstoltam végig. A terv legalábbis ez volt, de annyira fel lehetett ismerni az egyes gépek által készített kávét, hogy a vakteszt ebben a formában elvérzett.
A Talea Ring olyan krémes kávét készített, hogy 100%-os biztonsággal kiszúrható volt a többi közül. Az Incanto pedig a kisebb adagmennyiségnek köszönhetően érezhetően „vizesebb” jellegű kávét készített.
A cikk még nem ért véget, kattintson a folytatásra.