Elég sokáig hezitáltam, hogy belevágjak-e egy ilyen tesztbe, mivel kávé ínyenc körökben az automata kávégépek igencsak tabunak (vagy a sátán játékszerének) számítanak. Mivel azonban már volt az oldalunkon kotyogós teszt is, úgy gondoltam, hogy mi baj lehet ebből.
Az ellenérveket szinte mindenki csípőből szajkózza, még az is aki csak távolról látott ilyen gépet.
- nagyon drága
- rövid élettartam
- garancia után, meghibásodik, és olyan drága a javítás, hogy nem éri meg
- az elkészített kávé minősége csak a közepes szintet üti meg
- aki kényelmes, az vegyen inkább podos gépet
A dolgok azonban úgy alakultak, hogy saját magam győződhettem meg róla, hogy a fenti „vádpontok” mennyire valóságosak, és hosszabb kipróbálásra kaptam néhány népszerű automata gépet. Kíváncsiságomat tovább fokozta néhány SiD által készített videó, és beszámoló, amely rendkívül meggyőző volt, továbbá a Kávékorzó fórumon igen aktív, és jelentős számú az automata kávégépet használók köre, akik nagy megelégedéssel használják a gépüket.
Ráadásul cél volt az is, hogy a kávétesztjeink egy még szélesebb réteghez szóljanak, így ez év elejétől kezdődően már feltüntettük, hogy az adott tesztalany kávét milyen elkészítési módhoz ajánljuk, beleértve az automata gépeket is. Ezért a húrok közé csaptam, és begyűjtöttem a tesztgépeket.
Az olcsóbb kategóriától kezdve, a drágább modellekig három automata kávégépet sikerült megszerezni, mégpedig az alsó kategória igen népszerű darabját egy Saeco Oda Giro-t, egy drágább Saeco Incanto De Luxe-ot, és egy Saeco Talea Ring-et mint a felső kategóriás eszközt.
Összehasonlítási alapnak pedig a saját jól bevált La Pavoni Europiccola kávéfőzőm versenyzett, egy Mahlkönig Vario őrlővel párosítva.
Itt említeném meg a Kávégépbolt.hu (Bariboo Kft.) -t, aki készségesen segített abban, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a kért készülékeket, illetve Secondbolt nicknevű fórumozónkat (Őt mindenki ismeri az automatás topikból, mivel bátran kijelenthetem, hogy szakértője a témának), akinek a szakértelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gépekből kihozhassam a maximumot.
A Molinari kávékat (Molinari Cinque Stelle, Molinari Espresso) az Imperial Shop bocsátotta rendelkezésemre, míg a Musetti kávékat (Musetti Paradiso, Musetti 201) pedig a Szamilla Kft.-től kaptam. Szándékosan egy-egy robusztásabb, és egy-egy magas arabika tartalmú kávékat kértem, hogy minél szélesebb spektrumban lehessen a gépeket vallatni.
Az említett cégeknek és személyeknek ezúton is köszönöm a segítséget, hogy segítettek a teszt létrejöttében.
A teszt menete:
A teszt előtt a tesztalanyokat egyesével beállítottam (értem ezalatt a daráló beállítás, illetve az egyes menüpontokon belül mindent ami fontos), hogy a lehető legjobb minőséget produkálják. A daráló olyan finomra lett állítva, hogy szinte a befulladási határon dolgoztak a gépek.A kávékat 3 sorozatban készítettem el egymás után. Közvetlen bekapcsolás utáni első kávé, majd rövid szünetekkel, még két kávé, amiket egyforma, az aljukon feliratozott poharakba folyattam, és vakteszten kóstoltam végig. A terv legalábbis ez volt, de annyira fel lehetett ismerni az egyes gépek által készített kávét, hogy a vakteszt ebben a formában elvérzett.
A Talea Ring olyan krémes kávét készített, hogy 100%-os biztonsággal kiszúrható volt a többi közül. Az Incanto pedig a kisebb adagmennyiségnek köszönhetően érezhetően „vizesebb” jellegű kávét készített.
A cikk még nem ért véget, kattintson a folytatásra.
A vizsgálati szempontok a következők voltak:
- Az ital vizuális vizsgálata
- A kapott kávé konzisztenciája, állaga
- A kávé íze, aromája
Az Odea, és a Talea nagyjából 1 perc elteltével jelezte, hogy üzemkész, míg az Incanto-nál két perc volt ez az idő. Mindhárom gép végrehajtott egy átöblítést is, ami jótékonyan hat a készülék átmelegedése szempontjából, de ennyi idő után senki se várjon csodát. Érdemes forró víz kiengedésével elősegíteni a készülékek további melegedését, illetve így a csészénket is előmelegíthetjük.
Első körben a magas arabika tartalmú kávékat próbáltam. A Molinari Cinque Stelle-t, és a Musetti Paradiso-t. Minden automata elég jól teljesített, a lefolyás szép volt, a krém arabika ellenére bőséges, különösen a Molinari Cinque Stelle-nél volt nagyon látványos a krémorgia. A La Pavoni Europiccola-val is élmény volt elkészíteni ezeket a kávékat, mint valami sűrű olajfesték olyan lefolyást produkáltak. Videók a youtube csatornánkon megtekinthetők!
A kávékat szemrevételezve az automaták kávéi elég hasonlatosan néztek ki, de jobban megvizsgálva már feltűntek a különbségek. A Talea Ring gyakorlatilag szinte csak krémet nyomott a csészébe olyan sűrű volt a kapott kávé, míg a másik két automata és a La Pavoni, nagyjából egyforma volt, de a karos gép egy árnyalattal sötétebb, és szebben mintázódó cremát produkált.
Ízben is győzött a hagyományos technika, az ízek élénkek voltak, éltek, az aromák nagyon szépen kivehetőek voltak. Ezt legjobban a Talea Ring közelítette meg, ettől egy picit lemaradt az Odea Giro, és végül az Incanto De Luxe. Az Incanto gyengébb szereplése valószínűleg a kevesebb kávéfelhasználásnak tudható be (bár mindhárom automata a maximum dózisra volt állítva). A kávépogácsája szélesebb, és laposabb volt mint a másik két gépnél, és a kapott kávé, bár kinézetre teljesen rendben volt, ízben mégis hígabb-vizesebb érzetet keltett.Az automaták picit elkenték, összemosták az ízeket, ami csak akkor tűnik fel, ha közvetlen kóstolja valaki a La Pavoni által készített kávét is. Önmagában nagyon jónak találtam az eredményt. Megkockáztatom, hogy a végeredményt tekintve, jobb mint ugyanaz a kávé podos változata. (a friss darálás, és magasabb adagmennyiség miatt, sűrűbb, testesebb). Viszont a daráló beállítás mondhatni kulcsfontosságú, mert akár egyetlen fokozat a kelleténél durvább irányba történő állításánál, azonnal észrevehetően hígul a kávé, és üresednek, laposodnak az ízek.
A robusztás kávéknál romlott a helyzet. Ez meg is lepett, mert pont ellentétes eredményre számítottam. Az automaták olyan émelyítő kávét készítettek a Musetti 201-ből, hogy csak alig tudtam megkóstolni is, míg a La Pavoni Europiccola egy teljesen fogyasztható eredményt produkált. Persze lehet, hogy ez csak a saját ízlésemet tükrözi, de a nagyon robusztás kategóriában az automaták produktuma nekem egyáltalán nem tetszett.
Konklúziónak elmondhatom, hogy az automaták jól szerepeltek a teszten. A felhozott vádpontok nagy része megcáfolható. Legfőbb gyengéjük számomra a reggeli első kávé, ami különböző trükkökkel némileg korrigálható (forróvíz kiengedése, pre-ground üzemmódban történő átöblítés, stb.). Ettől eltekintve eléggé megközelítik a hagyományos gép, és daráló kombinációt. De persze csak megközelítik. A csúcs továbbra is természetesen megfelelő kezekben a hagyományos kávéfőző és daráló párosítás.
Irodába, otthonra, ahol nem kívánnak belemélyedni a kávékészítés művészetébe, jó választás lehet az automata kávégép. Itthon viszont szívesebben kivárom míg bemelegszik a La Pavoni, mert a kapott eredmény mindenért kárpótol.
Aki automata kávégép vásárlásán töri a fejét, annak érdemes az újabb kerámia őrlős változatokat keresni. Ezek csendesebbek, és elég jól beállítható az őrlő részük, hogy kellően finomra őröljenek. Egy jó állapotú használt gépet már 50.000.- Ft körüli összegért hazavihető garanciával, míg ugyanez újonnan 90-100.000.- Ft, ha valaki idegenkedne a használt gépektől. A drágább gépek esetében leginkább a plusz szolgáltatásokat (kijelző, tejsziget, beépített hűtő, stb.) fizetteti meg a gyártó, de már az alapmodell Odea is nagyon jó kávét készít, ha a darálóját kellően beállítottuk a használni kívánt kávéhoz. Gépválasztáskor mindenki gondolja át, hogy mik azok a szolgáltatások, amire valójában szüksége van, és annak megfelelően válasszon.
Egy dologról azonban nem szabad elfeledkezni. Hiába automata a gépünk, ettől függetlenül ugyanúgy tisztán kell tartani : elmosni a csepptálcát, üríteni a zaccfiókot, elmosni, és szilikonzsírral lekezelni a központi egységet, és időnként vízkőtleníteni a készüléket. Ha ezeket betartjuk, akkor nagy valószínűséggel sokáig élvezhetjük a készülékünket.
A cikk még nem ért véget, kattintson a folytatásra.
