A közelmúltban teljes arculatváltáson átesett szekszárdi kávézóban igen jól sikerült megvalósítani az elképzelést, miszerint a megszokott miliővel teljesen szakító, azzal homlokegyenest ellenkező design jellemezze azt. Mint a tulajdonostól, Tóth Sándortól megtudtam, két fontos dolog hívta életre a változtatást. Az egyik, hogy a megnövelt alapterülettel több vendégnek adhasson helyet az üzlet, ill. mindezt kényelmesebb formában tegye.
Emellett az egyszerűséget és a praktikumot szem előtt tartva került kialakításra a belső tér. A kávés polcok, a kiállított régiségek, tárgyak eltűntek és a megnövekedett vendégtérben süppedős kanapék sokasága biztosítja a továbbiakban a kényelmes, ráérős kávéfogyasztás lehetőségét.
Van is erre igény, hiszen annak ellenére hogy egy hétköznapi késő délelőtt jártam arra, folyamatos volt a sürgés-forgás, kisebb társaságok diskuráltak az asztaloknál, ismerősként mozgó törzsvendégek jöttek-mentek. Volt magányos vendég is, aki szemmel láthatólag nem járt még itt, de valahonnan megneszelhette, hogy érdemes betérni, mert többféle italt is végigpróbált.A megújult belső tér véleményem szerint ugyan mellőzi a régi, barátságosabb hangulatot, de ez egyáltalán nem válik a hely kárára, hiszen Sanyi és Miki személye, a készített italok minősége garancia arra, hogy sokadszorra betérve is ugyanakkora élmény legyen itt kávézni.
A spotlámpák fénye és a sík üvegfelületek a fényképeken látható érdekes stílust kölcsönzik a helynek. Ebben a modern miliőben dolgozik a gyönyörűen felújított 1965-ben gyártott Faema E61 kávégép és az őt kezelő baristák. A szokásos, tökéletesen készített espressok mellett, számomra eddig nem ismert, új arcát mutatta meg a hely és Sanyi, mondanom sem kell hogy nagy örömömre. Az alternatív kávékészítési eszközök, lombikok megszemlélése után egy rögtönzött filteres kóstolás lehetőségét kínálta a Mester, amit nagy örömmel fogadtam és ezúton is köszönöm az élményt.A bemutató a következőképp zajlott:
Háromféle, de nagyon hasonló eszköz került a pultra, mindháromba gondosan belehelyezve a szűrőpapír, átöblítve forró vízzel. A felhasznált fajta /HB/, az őrlés finomság, a mennyiség /mind a kávé mind a víz tekintetében/ és a készítési mód is azonos, míg a különbség az italok között ezzel ellentétben döbbenetesen nagy volt.
A látszólag pofonegyszerű működési elv hasonlósága miatt egyáltalán nem gondoltam volna ekkora változatosságot a ízek terén. A meghatározott idő alatt lecsöpögő italok a Chemex, a Pourover /Hario V60/ és a harmadik, rendkívül kis méretű, de sűrűn redőzött filterpapírral dolgozó készüléknél nagyon nagy kóstolásbeli élményt jelentettek. Többször is végig szürcsölgettük őket és próbáltuk meghatározni, jellemezni a kávékat. Érdekes módon mindketten a Chemexben készültet szerettük a legjobban, részemről ennél a módszernél éreztem a legintenzívebb ízeket.Az élmény minden tekintetben meghatározó volt, így hazaérve pörköltem is egy adag Kenya AA fajtát szép világosra, hogy az itthon rendelkezésemre álló Aeropress kávé készítő eszközt kicsit megvallassam így, a friss élmények hatása alatt.
Még egyszer köszönöm Sanyinak a baráti fogadtatást, a bemutatót és kívánom, hogy kávézója sokáig legyen tele elégedett vendégekkel, a megszokott jókedvvel és nem utolsó sorban remek kávékkal.
